A zempléni fesztivál nemcsak a színvonalas komolyzenei és dzsesszkoncertekről, valamint a jó borok élvezetéről szól, hanem a kirándulásról is. Aki kevés gólyát látott az idén, az feltétlenül látogasson el Bodrogkeresztúrra, ahol szinte minden villanyoszlopon egy gólyafészek található, amelyben a már kamaszkorukba lépett gólyák első szárnypróbálgatásaikkal vannak elfoglalva. A kirándulóknak viszont a repülés helyett igazán emlékezetes elfoglaltságként a Bodrog-parton való séta ajánlható, aki pedig a vadromantikus zempléni tájra kíváncsi, az feltétlenül induljon el Kőkapu felé, ahol egész úton lélegzetelállítóan gyönyörű táj tárul fel a látogató előtt, arról már nem is beszélve, hogy úgy élheti meg a kiránduló, hogy minden falevél az élet örömét dicsőíti. Kőkapun a Károlyi-vadászkastély parkjában mind a családok, mind a szerelmespárok jól érzik magukat, aminek az egyik oka az, hogy a tó végében igazán romantikus, más szemszögből nézve pedig mesebeli látványban lehet gyönyörködni. Egy óriási sziklán álló kastély ugyanis mesebeli tájat idéz az emlékezetünkbe.
A másik ok az önfeledt, harmonikus sétára pedig az lehet, hogy a korabeli arisztokrácia vadászterületén járunk, amely megmaradt a mai napig érintetlen területnek. Bognár Szilvia énekét a vadászkastély parkjában Szokolay Dongó Balázs furulyán és Kónya István lanton kísérte. A műsor a XV–XVI. századi Kárpát-medence zenei világába engedett kalandozni. Megelevenedett a történelmi múlt, a királyi és fejedelmi udvarok, városok, kastélyok, templomok, kúriák, valamint a falvak zenei világa.
Aki Pálházán folytatta a fesztiválozást, nemcsak térben, hanem időben is jó nagyot ugrott. A királyi udvarok trónterme mellől mindjárt a mozifilmek XX. századi zenei világába csöppenhetett. Nemcsak James Bonddal rohangálhattunk gondolatban, miközben több filmjének felejthetetlen dallamai szólaltak meg Sütő András, Pálinkás Péter, Gáspár Olivér és Hegyi Gábor harsonái révén, hanem a Csillagok háborúja lézerkardjai is felvillantak egy-egy pillanatra emlékezetünkben a film zenéjének jellegzetes hangjai hallatán.
Mindeközben az is érdekes volt, hogy a komolyzenével még csak éppen hogy ismerkedő fiatalok is lélegzet-visszafojtva és mozdulatlanul ültek a koncerten. A tudós kalandor Indiana Jones és a földönkívüli E. T. filmjeinek zenéi kicsit furcsának tűntek a harsonák hangjait hallva, de a közönség hálás volt, hogy kedvenc mozgóképeinek zenéivel találkozhatott. Széles tömegek szeretik ugyanis azokat a dalokat újra és újra meghallgatni, amelyeket már amúgy is azonnal felismernek. Violetta és Germont, Aida és Amonasro is megelevenedett a Verdi és a verizmus című előadás során, amelyet hétfőn a Makovecz Imre tervei alapján felújított művelődési házban tartottak Sárospatakon. Boross Csilla (szoprán) és Kálmándy Mihály (bariton) előadását Dénes István kísérte zongorán, aki az estet néhány anekdotával is színesítette. A nézők szembesülhettek azzal, milyen magas fokon esztétizálta Verdi a történelem és az élet borzalmait, miközben a két énekes világszínvonalú és szenvedélyes előadása téren és időn kívüli katarzisban részesítette az értő közönséget.
(A borítóképen Boros Csilla és Kálmándy Mihály előadását Dénes István kíséri zongorán. Fotó: Oszlányi Gyöngyvér)
