Egy élet a magyarság és a kereszténység szolgálatában

Május elején Ferenc pápa jóváhagyta azt a dekrétumot, amely Isten szolgája, Bálint Sándor (1904–1980) világi hívő, családapa hősies erényeiről szól. Ezzel személyében újabb magyar boldoggá avatására készülhet a katolikus egyház. Bálint Sándor egyéni, tudományos és közéleti pályája sokrétű tanulsággal szolgál az utókornak. Hívő keresztény, vallását gyakorló katolikus volt egész életében, akinek a hit megingathatatlanul stabil alapokat teremtett mind tudományos munkásságához, mind rövid kereszténydemokrata politikai tevékenységéhez.

Bálint Sándor jól ismerte a magyar nép szakrális hagyományvilágát

Bár a közélettől visszavonult, Rákosi Mátyás, majd Kádár János kommunista diktatúrája eltávolította a szegedi egyetemi katedráról. Az 1960-as évek közepén, mondvacsinált ürüggyel, bírósági perben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, mert „rendszerellenes” könyveket hozott haza Nyugat-Németországból, köztük egy Nagy Imre valós történeti és politikai szerepét bemutató munkát, s ezeket olvasta és kölcsönadta barátainak (akik közül többen besúgók voltak). Az ítélet után az egyetem is fegyelmi eljárást folytatott ellene. A sorozatos megaláztatások és a megbélyegzés után nyugdíjazását kérte. A diktatúra hálózata élete végéig figyelte: dossziéjának utolsó jelentése a temetésén készült.
A kiváló tudós, európai szellem, kereszténydemokrata politikus, hagyományait őrző szegedi katolikus polgár, Bálint Sándor 1947. december 5-én országgyűlési képviselőként elmondott szavai útmutatásul szolgálhatnak napjainkban is: „A magyar külpolitikának legfőbb céljai: a magyar népi és nemzeti lét biztosítása, állami függetlenségünk megóvása, a határokon túl élő magyar nemzetiség emberi, nemzeti és állampolgári jogainak biztosítása, illetőleg az ezek felett való őrködés.”

(A borítóképen a Bálint Sándor életrajzát is tartalmazó hivatalos dokumentum látható. Fotó: Veréb László)