Körkérdések és háttéralkuk
Hiába volt óriási sikere az 1966 és 1969 között minden nyáron megrendezett táncdalfesztiváloknak, a kádári-aczéli kultúrpolitika 1970-ben egy év szünetet rendelt el az előadóknak és a szerzőknek. A döntés hátterében az állhatott, hogy egyrészt elmúlt a táncdalfesztiválok újdonságának varázsa – ettől még azonban nagy érdeklődés mutatkozott irántuk –, másrészt eleget kellett tenni az ortodox kommunistákból álló „munkásellenzék” követeléseinek is, miszerint a tömegkommunikációban túl nagy hangsúlyt helyeztek a szórakoztatásra, így azokból vissza kell fogni. Ne felejtsük el, még előtte vagyunk Kádár János híres-nevezetes 1972-es nyugdíjba vonulási kérelmének, ami ugyan egy jól megszervezett és átgondolt, de ezzel együtt erkölcsileg egy ócska színjáték volt. Ezzel ugyanis a párt első titkára csak a nyulat akarta kiugrasztani a bokorból, hogy a pártvezetésben kialakult belső ellenzéke, a tőle balra álló „munkásellenzék” valljon színt, hogy támogatja-e őt továbbra is (mint láthattuk, támogatta, és további tizenhat évig maradhatott hatalomban). Mindenesetre amíg nem tudott velük leszámolni vagy legalábbis zöld ágra vergődni (köztük volt, mondhatni a vezérük volt Biszku Béla), addig balanszíroznia kellett, és itt-ott engedményeket kellett tennie a kultúrpolitikában is, aminek egyik kézzelfogható jele volt az 1970-es táncdalfesztivál elmaradása.
Ahhoz azonban, hogy ezt az egyébként a széles néptömegek között túlnyomórészt népszerűtlennek bizonyult döntést meghozzák, meg kellett futni azokat a tiszteletköröket, amelyekkel azt a látszatot keltették, hogy van jogos alapja az 1970-es táncdalfesztivál elmaradásának. Ezért aztán kvázi „közvélemény-kutatásokat” tartottak többek között művelődési házak, helyi párt- és KISZ-bizottságok, valamint a Magyar Tudományos Akadémia (!) bevonásával, amelyek állásfoglalásainak esszenciája jogosíthatta fel elméletileg a hatalmat arra, hogy ne tartsanak táncdalfesztivált 1970-ben. Persze ennél sokkal körmönfontabban vitték végbe a mestertervet, mert a megyei pártbizottságokról a televízió munkájáról szóló véleményeket kérték be a pártközpont Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályára (TKKO), amely némi elemzés után elküldte ezeket az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottságnak, amely 1970. január 22-én összefoglalta és jóváhagyta a jelentést. A TKKO előzetes véleménye mérvadó lehetett számukra, mert állásfoglalásukban javarészt szó szerint vettek át tőlük szövegrészleteket. A végkövetkeztetés szerint a táncdalfesztiválokat szüneteltetni kellett, de emellett a szórakoztatózene sugárzásának időtartamát meg kellett tartani, ám ez utóbbit senki nem gondolta komolyan, nem is sikerült betartani az elképzelést. Ahogy a pártközpont állásfoglalása fogalmazott: „Gyarapodtak könnyűzenei műsoraink. Ugyanakkor ezeknek színvonala hullámzó és visszhangja is nagyon ellentmondásos. A Táncdalfesztiválok és más tánczenei műsorok megtörték hazánkban a nyugati tánczene monopóliumát, bővült, tért hódított a korszerűbb magyar könnyűzene. Sok ellenérzést váltott ki egyik oldalról a beatzene, a fiatalság részéről pedig a szirupos, konzervatív dal-stílus és különösen a Táncdalfesztivál körül kialakult indokolatlan lárma és hisztéria. Olykor az említett káros műfaji eltolódások, máskor az előadott művek színvonala, de sokkal inkább a zenészek és énekesek megjelenése volt irritáló. Mindebből eredendően indokoltnak tartjuk, hogy a Táncdalfesztivált a következő években szüneteltessük anélkül, hogy a tánczenei műsorok arányát a műsorban csökkentenénk. Erőfeszítéseket teszünk a túlzások lefaragására és új könnyűzenei műsortípusok kialakítására.”