Vaskos, csaknem félezer oldalas kötet jelent meg az 1920. június 4-i trianoni békediktátum előzményeiről és következményeiről a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár és a Magyar Napló Kiadó közös gondozásában, Anka László szerkesztésében. Trianon tavalyi centenáriumához kapcsolódóan az elmúlt másfél-két évben sorra jelentek meg könyvek a témakörről, s ennek kapcsán fölmerülhet a kérdés: lehet-e újat mondani, s egyáltalán szükséges-e és indokolt-e „ilyen gyakran” szót ejteni – tudományos, ismeretterjesztő vagy éppen publicisztikai területen – a történelmi magyar államot megszüntető békediktátumról?
A „Valami fáj, ami nincs”. A trianoni békekötés előzményei és következményei című könyv, s a benne olvasható kéttucatnyi tanulmány arra hívja föl a figyelmünket, hogy Trianon kapcsán mindig van újabb kutatási részterület vagy megválaszolásra váró (ha nem is történetileg „központi”) kérdés, s hogy időről időre szükséges az újabb kutatási eredményeket a történészszakma és a szélesebb érdeklődő közvélemény számára közzétenni.
Az impozáns, kemény táblás és a világhálón is elérhető könyvben – amely az intézet szervezésében tavaly tartott többnapos konferencia anyagát közli – helyet kapott szaktanulmányok hat fejezeten keresztül tárgyalják a békediktátum körülményeit. Vizsgálják a nemzetközi előzményeket és következményeket, Magyarország 1918–1919-es megszállását, illetve a békekötés és a hazai politika kapcsolatát, de olvashatunk politikusportrékat (mint például Friedrich István és Huszár Károly miniszterelnök, s Habsburg József főherceg tevékenységéről), valamint a menekültek és a nemzetiségek körülményeit elemző írásokat, ugyanakkor a Trianon utáni kultúra és közösségi emlékezet témaköréből is kerültek bele dolgozatok.
A nemzetközi kapcsolatok területéről tehát éppúgy válogatott a szerkesztő a gyűjteménybe érdekes írásokat, mint a helytörténeti folyamatok lokális világáról. Ennek megfelelően természetesen eltérő történeti forrásadottságokkal, de mindig szakmai és tudományos újdonságokat közölve kerültek sajtó alá rendezésre ezek a tanulmányok. Többek között újabb ismereteket szerezhetünk a református egyháznak vagy éppen a Vatikánnak és az Apostoli Szentszéknek a trianoni békekötéshez való viszonyáról Kovács Kálmán Árpád, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársa, illetve Bertalan Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem docense tollából. Popély Gyula felvidéki történész Pozsony 1919-es csehszlovák „elrablásáról” írt, míg Vajda Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Szaklevéltárának vezetője a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem „jogellenes és erőszakos elfoglalásáról”, valamint a (végül Szegedre került) professzorok és a hallgatók elűzéséről közölt forrásértékű cikket.