Szólt arról is, hogy fontos egyensúlyban tartani a modern cirkuszművészeti újításokat a cirkusz mély gyökerű hagyományával, mert a nézők a mai napig szeretik mindazt, ami a hagyományos cirkuszművészet lényege.
Hiányzik a Fővárosi Nagycirkusz, mindig is hiányozni fog a siker és a taps, egész életem a cirkusz volt. Persze nem akarok panaszkodni, hiszen sok örömet kaptam az élettől (…) Hiába vagyok már nyolcvan éves, én még most is a cirkuszban élek. Szép a mi pályán és sok mindennel van tele: elismeréssel, sikerrel, bukásokkal, kisebb-nagyobb tragédiákkal. Ezekkel nincs is semmi baj, hiszen mind hozzá tartoznak. Aztán egyszer eljön a nap, amikor abba kell hagynunk, de mégis örökre az életünk része marad. Nekem is ott a ládám, meg az utazótáskám a szoba sarkában, és várom a szerződést, mikor kell pakolni, mikor indulunk… Ha százszor élhetnék, akkor sem választanék mást, csakis artista lennék. Mert ez a legszebb élet!
– emlékszik vissza Kristóf István a most megjelent könyvében.
(A borítóképen Kristóf István. Fotó: Székely Lilla Flóra)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!