– Édesapám nyolcvanadik születésnapjára maradandó ajándékot szerettem volna adni – mondta Kristóf Krisztián. Ő vette rá az édesapját, hogy Sz. Látó Juditnak mondja el az élete történetét, aki aztán megszerkesztette és lerövidítette az először nyolcszáz oldalra rúgó anyagot.– Mindazok számára értékes és izgalmas olvasmány, akik szeretik a cirkuszt, kíváncsiak az artista lét kihívásaira, valamint arra, hogy e kivételesen szép mesterség hogyan tanít meg küzdeni, alkotni, élni és szeretni – fejtegette a könyv érdemeit Kristóf Krisztián, artistaművész, a könyv kiadója.– Az életben az a legfontosabb, hogy amit csinálunk, azt szeressük – hangsúlyozta az életét feldolgozó könyv bemutatóján Kristóf István.
A kötetből kiderül, hogy egy vándorcirkusz kocsijában látta meg a napvilágot a keszthelyi vásártéren a híres erőművész és a csodás légtornásznő gyermekeként. Cirkuszszakmai sikereket előbb a Hunor-csoport tagjaként, majd artista feleségével ért el: a családi duó tehetségét a monte-carlói cirkuszfesztiválon Ezüst Bohóc díjjal ismerték el. A Jászai-díjas és érdemes művész a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója volt egy év híján egy negyed századon át, nevéhez fűződik a budapesti nemzetközi cirkuszfesztivál, amelyet szintén cirkuszművész fiával közösen álmodtak meg és hoztak létre.
– Nehéz élet áll mögöttem, ami sok szépet adott – mondta a könyvbemutatón Kristóf István, majd hozzátette, hogy nagyon szeretné, hogy a cirkusz tovább éljen. Arról is beszélt, hogy a cirkusznak folyamatosan meg kell újulnia, meg kell felelnie a nézői igényeknek. Kiemelte, hogy nemcsak a látvány, a csillogó világ bemutatása a fontos, hanem a minőségi műsor is, a tartalom. Ahhoz pedig, hogy a jövőben is minőségi tartalommal szolgálhassa a cirkuszművészet a nézőket, elengedhetetlen a minőségi utánpótlásképzés.– Nagyon figyelni kell az utánpótlásra – emelte ki Kristóf István a könyvbemutatón, majd hozzátette, hogy a magyar cirkuszművészet mindig is temérdek nemzetközi művészt adott a világnak, és reményét fejezte ki, hogy ez a jövőben is így marad majd.
Szólt arról is, hogy fontos egyensúlyban tartani a modern cirkuszművészeti újításokat a cirkusz mély gyökerű hagyományával, mert a nézők a mai napig szeretik mindazt, ami a hagyományos cirkuszművészet lényege.
Hiányzik a Fővárosi Nagycirkusz, mindig is hiányozni fog a siker és a taps, egész életem a cirkusz volt. Persze nem akarok panaszkodni, hiszen sok örömet kaptam az élettől (…) Hiába vagyok már nyolcvan éves, én még most is a cirkuszban élek. Szép a mi pályán és sok mindennel van tele: elismeréssel, sikerrel, bukásokkal, kisebb-nagyobb tragédiákkal. Ezekkel nincs is semmi baj, hiszen mind hozzá tartoznak. Aztán egyszer eljön a nap, amikor abba kell hagynunk, de mégis örökre az életünk része marad. Nekem is ott a ládám, meg az utazótáskám a szoba sarkában, és várom a szerződést, mikor kell pakolni, mikor indulunk… Ha százszor élhetnék, akkor sem választanék mást, csakis artista lennék. Mert ez a legszebb élet!
– emlékszik vissza Kristóf István a most megjelent könyvében.
(A borítóképen Kristóf István. Fotó: Székely Lilla Flóra)
