– Milyen a járványhelyzet Angliában?
– Ferenczi Bettina (F. B.): Körülbelül hárommappányi papírral tudtunk felszállni a repülőre és belépni az országba, annyira szigorúak az előírások. Többször kellett tesztet végeztetnünk, függetlenül az oltásunktól, ami ugyan Pfizer, ám mivel nem brit területen kaptuk, csak így fogadták el. Az utolsó teszteredményünket egyébként már itthon kaptuk kézhez.
– Lobó-Szalóky Lázár (L. Sz. L.): – Ettől eltekintve a magyarországihoz hasonló a helyzet: kevesen járnak maszkban, de jóval kevesebb a turista is. Az Abbey Roadon viszont nagyon komolyan veszik a biztonsági előírásokat, minden közös térben maszkot kell viselni, fertőtleníteni.
– A beléptetési procedúra annak tudható be, hogy az Egyesült Királyság már nem tagja az Európai Uniónak?
– L. Sz. L.: Jártam kint, amikor még EU-tagok voltak. Olyan információkat kaptunk az emberek többségétől, akikkel találkoztunk, hogy nem tetszik nekik a brexit, úgy vélik, a jövőben problémáik lehetnek miatta. Amiről szintén csak hírek alapján tájékozódunk, hogy milyen a bevándorlási helyzet a muszlim főpolgármester irányította angol fővárosban. Nem egyszerű. Rengeteg a migráns, az utcákon kevesebb brit állampolgárt látni, főleg esténként.
– Haladjunk tovább, egészen az Abbey Road Stúdió előtti legendás zebráig, ahol a Beatles lemezborító fotója készült, s ahol önöket is megörökítették a producer, George Shilling társaságában. Milyen volt azokra a csíkokra lépni, amelyeken Sir Paul McCartney járt?
– F. B.: Az épület mellett van a zebra, de tényleg olyan kultusz övezi, hogy tulajdonképpen hozzátartozik a stúdióhoz. Nagyon óvatosan járnak arrafelé az autósok, és türelmesek is. McCartney nemcsak a fotón, hanem a munkában is a csapat része volt, mint egy ötödik tag, ezért szerettük volna, hogy szerepeljen.
– L. Sz. L.: Mi persze balra néztünk, amikor leléptünk a járdáról. (Nevet.) Egyébként többen is mesélték, hogy Paul McCartney a mai napig bejár az Abbey Roadba.
– Menjünk tovább! A zebra után elértek a bejárat előtti lépcsőre, ahol, a fotók tanúsága szerint a Pink Floyd tagjai a Wish You Were Here lemez felvételeinek szünetében ejtőztek.
– F. B.: Shilling és a helyi stáb egyébként már az első napon a lépcsőn vártak, nagyon kedvesen köszöntöttek minket. A hely múzeumként is funkcionál, ahol bemutatják az Abbey Road történetét. Például azt is, hogy hogyan mérték be kilencven évvel ezelőtt a termek legideálisabb hangzását a mérnökök.
– Mitől jobb az Abbey Road, mint egyéb más stúdió? Van valami titka netán?
– L. Sz. L.: Már magának a közel százéves épületnek fantasztikus az atmoszférája. A feljátszókban pedig a régi analóg technikával és mikrofonokkal rögzítik a dalokat még most is. A kettes volt a Beatles stúdiója, mi a négyesben, a Gatehouse nevűben dolgoztunk, miközben az egyest, a legnagyobbat már rendezték be Hans Zimmernek, aki új filmzenéjét rögzítette ott. Utánunk pedig Lionel Richie jött másnap, de jó lett volna velük találkozni! A hely szelleme mellett kiváló szakemberek dolgoznak az Abbey Roadon, mindenkinek megvan a szerepe, és hibátlanul dolgozik.
– F. B.: Hagyták, hogy megéljük, milyen hatalmas dolog az Abbey Roadon dolgozni. Hangmérnökünk, Neil Dawes eljátszotta nekünk a Lady Madonnát, azon a zongorán, amelyiken a Beatles vette fel. Alig hittünk a fülünknek.
– L. Sz. L.: A Beatles teljes felszerelése is ott van, a gitárok, basszusgitárok. A zongorán ott az égésnyom, amit Lennon cigarettája hagyott, mert, mint mondták, sosem oltotta el. A Let it Be lemez felvételei közben végig égett, több helyen megperzselve a billentyűket és a hangszert. Ringo dobja mellett ott áll az egykori kávéscsészéjük is. Nagyon megható élmény volt mindannyiunknak. Jelenleg ez számunkra a csúcs, ahol életünkben jártunk.
– Gondolom, volt önökben némi izgatottság, amikor elkezdték a felvételeket.
– F. B.: Nem. Olyan lelki harmóniát biztosít a hely, hogy én például észre sem vettem, mikor kezdték rögzíteni a dobokat, csak amikor rám szóltak: ne dúdoljak. George Shilling és Neil Dawes tökéletesen felkészült a zenénkből. Minden úgy volt beállítva, hogy gördülékenyen és feledhetetlenül zajlottak végig a felvételek.
– A dobot is előre behangolták?
– F. B.: Nem! Engedték, hogy én csináljam, hogy úgy szóljon, ahogy nekem tetszik. Pedig Anglia és az Abbey Road a hazája annak a fajta zenének, amit mi is játszunk, így hol máshol tudnák a legjobb hangzást előállítani?
– Mit adott hozzá George Shilling producerként a Dirty Slippers muzsikájához?
– F. B.: Hagyta kibontakozni az ötleteinket, nem erőltette ránk a sajátjait.
– L. Sz. L.: Ismerte a dalainkat, szerkezetüket, hangszerelésüket, s ahol kellett, változtatott, hol ezt, hol azt. Játszott bele csellószólamot, rögzítettünk pluszgitárt vagy kivett zongorát éppen, netán kicsit átírta a basszusfutamot.
– Az itthoni 444.hu-támadásnak odakint milyen visszhangja volt?
– L. Sz. L.: Alig akarták elhinni, hogy ilyen létezik. George Shilling és Tim Palmer folyamatosan jelen van a közösségi felületeinken, megerősítve, hogy minden igaz, amit mondtunk. Próbáltunk felnőni a stúdióhoz, minden költséget előre kifizettünk, a Kásler Miklós miniszter úr jóvoltából megkapott támogatásból és a zenekar keretéből. Aranyosak voltak, és megköszönték, mert sokan csak a felvételek után rendezik a számlákat. De nyilván sosem kételkednek senkiben, tudják, az Abbey Road szakemberei biztosan megkapják a honoráriumukat.
– Mekkora volt az utazás, az ötnapos munka költsége?
– L. Sz. L.: Több millió forint, amihez a turné- és jogdíjbevételeinkből mi is hozzájárultunk, amennyire tudtunk. Meghatódva és boldogan éltük meg a felvételek minden pillanatát, és hálásak vagyunk, hogy mindez megadatott nekünk.
