Egy igen vitatott emlékcsoportról tartott előadást Mandics György író: a Somogyi-hagyatékban, Szegeden őrzött, rovásírásos betétlapokat tartalmazó korai nyomtatványokról, amelyeknek az előadó vitatta a 19. században kialakult minősítését, miszerint hamisítványokról volna szó.
A jelenkori rováskultúráról szólt Sipos Lászlónak, a Rovás Alapítvány elnökének előadása: Merjünk nagyok lenni – a rovásműveltség jövőképe. Ebből értesülhettünk arról, hogy a mai (és a közeljövőbeni) digitális technikában milyen lehetőségei vannak a rovás alkalmazásának, illetve fejlesztésének.
Huszár Antal (Hussar Arts Academy) előadása hasonló tárgyú volt, a rovás felhasználhatóságáról a rajzoktatás legmodernebb, nagy hatékonyságú módszereiben.
Végül az egyik legfontosabb volt Salgó Gabriellának, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Érsekújvári Területi Választmánya vezetőjének előadása, amely átfogó képet adott a rovásírás bevezetéséről, felhasználhatóságáról a pedagógiai módszertanban, a rendes írásoktatásban és a fejlesztő pedagógiában egyaránt, sok új és rendkívül praktikus ismerettel.
Ezek után a résztvevők műhelybeszélgetéseken vettek részt, ahol az előadásokhoz is kapcsolódva négy témát vitattak meg: az oktatás és ismeretterjesztés forrásai; alkalmazott rováshasználat; út a pedagógiai módszertanhoz; a rovásműveltség jövőképe. A tartalmas és őszinte megbeszéléseken e témákban a résztvevők közt lényegében konszenzus alakult ki legfontosabb jövőbeli feladatokról.
Borítókép: Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának igazgatója. Fotó: MKI
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!