Az írástörténet országosan elismert kutatói számolnak be új eredményeikről a Magyarságkutató Intézet lassan hagyománnyá váló Ősi írásaink (III.) konferenciasorozatán.
Az intézet megalakulása óta fontos kutatásai közt tartja számon őseink kultúrájának egyik legfontosabb, ugyanakkor legnagyobb bizonytalanságban lévő szegmensét: ősi írásaink történetét. S ebbe nemcsak a székely rovásírást kell beleérteni, hanem mindazokat az írásos nyomokat, melyeket a régi magyarok s a honfoglalás előtt itt élt, keletről érkezett lovas nomád rokonaink hagytak maguk után – derül ki a Magyarságkutató Intézet Facebook-bejegyzéséből.
Örömmel számolnak be az elért eredményekről, hiszen, mint írják, miközben négy évtizeddel ezelőtt az összes írásbeliségnek mindegy három tucat emlékét ismertük, és a különbségeiket sem mindig láttuk világosan, addig mára legalább három típusú rovásírás különíthető el hazánkban, és évente négy-öt új felirat is előkerül.
Az intézet tudományos teljesítményei közé tartozik, hogy elkészült és meg is jelent ősi írásaink összefoglaló gyűjteménye.
A mostani konferencia viszont különbözik az előzőektől, mert célja az ismeretterjesztés, keresik annak a módját, hogy miként lehet gyakorlatba átültetni, az oktatás, az informatika, a művészet világába beépíteni, ezáltal a jövőben még szélesebb körnek, az egész magyar nemzetnek közös kincsévé tenni a kutatási eredményeket.
A konferencia alatt a résztvevők a társszervező Rovás Alapítvány kiállítását is megtekinthetik.
A most is zajló konferencia-előadásokat később közzéteszik oldalaikon.
Borítókép: Horváth-Lugossy Gábor megnyitja a konferenciát. Fotó: Magyarságkutató Intézet
