Jankovics Marcell legfontosabb animációs mesefilmjeiben az a legérdekesebb, hogy a lélek temérdek rezdülése is vizualizálódik, mindez népi motívumokkal díszített képekben kel életre, amelyek ráadásul ősi szimbolikát rejtenek. Ezt láttuk az 1973-as János vitézben is. Abban a jelenetben például, amikor Kukorica Jancsi megvallja szerelmét Iluskának mindjárt a film elején. Madárrá változnak, először kettővé, majd a kettő egy lesz. A természet kivirul és leginkább virágba borul minden, a virágokból pillangók repülnek az ég felé, ezernyi színben pompázó kis lények, majd szelíd báránybőrbe bújik a táj, amely tengerként hullámzik, lüktet, él itt már minden, mert áthatja a férfienergia, amely éppen találkozik a nőivel, a nap tündöklése ugyanis épp oly intenzív női energiát sugároz, mint Iluska tündöklő szépsége.
Minden idők egyik legjelentősebb animációsfilm-rendezője a világ spirituális rétegeit is bemutatja nézőinek. Így van ez a legújabb és nemrégiben bekövetkezett halála miatt utolsó animációsfilm-sorozatában, a Toldiban is, amelynek első részeit a Duna Televízió vasárnap vetíti.
Jankovics egyik briliáns ötletét, hogy megjeleníti Arany János szellemét a történetben, temérdek alkalommal látjuk.
Egyrészt narrátorként mondja a szöveget, másrészt viszont Toldival egyenrangú szereplővé válik. Arany János szellemének jelenléte ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy ebben az animációs alkotásban nemcsak a képek, hanem a szöveg is, Arany minden képzeletet felülmúló szépségű mondatai is főszerepet kapnak. Az a magyar nyelv, amelyet mindannyian isteni ajándéknak tekinthetünk, akik beszéljük és értjük. Amikor Jankovics alkotásában megjelenik Arany János szelleme, akkor a hallott szöveg talán még fontosabb, mint a látott kép.
Jankovics pontosan tudta, hogy a Toldi elsősorban a férfienergiáról szól, látjuk is Toldiban az igazi férfit. Azért is nagyon fontos ez manapság, mert korunkban a férfienergia elnyomása lett trendi, amivel nemcsak a világban meglévő isteni egyensúly megbomlását okozhatják, hanem azt is, hogy kiveszik az őszinte beszéd, a karakán kiállás, a bátorság és a halálig való elköteleződés, a tisztességes élet lehetősége. Épp ezért Jankovics Marcell választása, hogy a Toldiból készít animációsfilm-sorozatot, soha jobbkor nem jöhetett volna.
Ebből a filmből ugyanis a legfiatalabb nemzedékek fiúgyermekei megtanulhatják, hogy édesanyjuk ölelésekor elérzékenyülhetnek, de az élet megpróbáltatásaiban csak megkeményedni lehet egy férfinak. Megtanulhatják, hogy egy férfiember soha nem fél, mert az megeszi a lelkét. És persze azt is, hogy vállalni kell tetteink következményeit, ám mindemellett bízni lehet az isteni megbocsátásban, ha azt kéri az ember.
Jankovics animációs filmjéből mindannyian okulhatunk, mert nemcsak gyermekeinknek szól ez a történet, hanem a felnőtteknek is sok tanulsággal szolgál. A film rámutat, hogy a családi viszálykodás mérhetetlenül sok negatív energiát termel, ráadásul felesleges is, mert a jó emberen hosszú távon úgysem fog az ármány. Lehet, hogy rövid távon küzdelmes lesz az élete, de hosszú távon a lélek harmóniájának jutalma várja. Ha az embernek van értékrendszere, ha helyén van a szíve, ha még tud józan paraszti logikával gondolkodni, ha képes még a kapzsiságán felülemelkedni, sőt ha képes arra, hogy a keresztény kultúrkörünk lényegéből fakadó önfeláldozó életet éljen, akkor ki-ki megkapja mindazt, aminek révén a lelke az egekben fog szárnyalni. Jankovics Marcell utolsó filmjével is, akárcsak Toldi Miklós a fél kezével kinyújtott szálfával, mutatja az utat, amerre menni kell.
