Ehhez sem kérek kaszkadőrt

Jean-Paul Belmondo kaszkadőr nélkül szeretett forgatni, ilyenkor kiélhette kalandor természetét, ráadásul a filmekben megmaradhatott kemény, bunyós férfinak.

Míg Alain Delon volt a kegyetlen szépfiú a közönség szemében, addig ő a humoros keménykezű, de kaszkadőrügyességű fickó. A korabeli legendák szerint a női nézők fele Belmondót, a másik fele meg Delont imádta, mindenki vérmérséklete szerint. Aztán 1981-ben bemutatták A Profi című filmet, amely keményen kritizálta a politikai manipulációkat. Úgy tűnt, hogy a vidám bohócarcút nagyon felbosszantotta valami, másrészt meg hízelgett Delonnak, aki már 14 évvel korábban leforgatta a hasonló témájú Szamurájt. A Két apának mennyi a fele? című 1998-as filmben viszont már azt látták a rajongók, hogy az idő elszalad Belmondo és Delon felett is, az iszonyatosan népszerű Vanessa Paradis mellett már nem azon verseng a két pasi, hogy melyikük udvaroljon a lánynak, hanem, hogy ki legyen az apukája. Aztán 2001-ben Belmondo agyvérzést kap, de még húsz évig élhetett Isten kegyelméből. – Na, ebben most megelőztem Delon – mondaná, ha mondott volna valamit utolsó mondatként, meg talán még annyit, hogy „Ehhez sem kérek kaszkadőrt”.

Borítókép: Belmondo Michel, a társadalmon kívüli hős szerepében a Kifulladásig című filmben. Forrás: Örökmozgó