– Dsida melyik oldalát ismerhetjük meg az esten? Az emberit vagy az angyalit? Ördögije neki tudtommal nincs…
– Az angyali oldal a hangsúlyos. Igyekszünk egy könnyed, szórakoztató hangulatot teremteni, amiben elmerülve prózai és verses részek váltják egymást, a fény és a sötét, pantomim, jelbeszéd, zene, látvány, a csend és a szó elegye alkot egy egészet. Dsida Jenőről a lehető legösszetettebb képet szeretnénk megmutatni, a saját szemüvegünkön keresztül, sok információval, a Déryné-program küldetésével összhangban, a lehető legszélesebb közönségnek.
– Milyen versekkel, szövegekkel készülnek? Mi alapján válogatták ki őket?
– Válogatásunk szubjektív. Szerelem, halál, hit, magyarság témakörei a hétköznapi élet pillanataiban, ami Dsida költészetére igencsak jellemző, az egyszerű képekből, hangulatokból kibontott mondanivaló ragyogó egyszerűsége.
És a nagy vers, a Psalmus Hungaricus, teljes egészében, ami nagy erőpróba, egy olyan építkezés csúcsaként, amely mer és tud szórakoztató formában működni.
– Önnek mit jelent Dsida Jenő? Miért fontos ismerni őt?
– Életem egyik legfontosabb találkozása ez Dsida Jenővel, évek óta foglalkozom vele és nagyon szeretem a munkáit. Ismertsége szélesebb, mint néhány évvel ezelőtt, de szeretnénk meg közelebb hozni az emberekhez, a nagyok közül való, „kik veled vannak bármerre mennél, s több életet adnak neked tulajdon ember életednél”.
Rövid élete alatt gazdag anyagot hívott életre, a legfelső polcon tartom a verseit, József Attila költeményei mellett.
– Van olyan verse, amelyhez fordult, ha nagyon kellett? Melyik a „kedvence” és miért?
– A Psalmust már említettem, kimagaslik témájában, megoldásaiban, szerkezetében a kortársai közül is, abszolút kedvencem. De megtaláltam a szeretetet szerelmes verseiben – Meghitt beszélgetés a verandán – éppúgy, mint teljesen ismeretlen, galaktikus hangulatú búcsú versében vagy a Nagycsütörtök várótermében, a Kerülöm a nevedet erdélyi pillanatfelvételeiben és őszinte vallomásában, nem utolsósorban a Tíz parancsolat szelíd nevelésében. Ennek egy részlete szerepel ajánlónkban is:
Orrodba édes illatot gyüjts,
szivedbe békét és mosolygást,
szemedbe fényt, hogy az utolsó
napon is tudj örülni folyvást
s eképpen szólj csak és ne mondj mást:
köszönöm, hogy tápláltatok,
hús, alma, búza, lencse, borsó!
Amint jó volt hozzám a bölcső,
tudom, hogy jó lesz a koporsó.
Ki most lefekszik, nem kivánta,
hogy földje legyen, háza, ökre,
de amit látott, gyönyörű volt
