Entz Géza, a Magyar Szemle Alapítvány elnöke, az Országút felelős kiadója bevezetőjében elmondta, hogy a pandémia alóli felszabadulást követően sorozatot indítanak.
– Havonta kiállításokon mutatjuk be azokat a képzőművészeket, akik megjelennek a lapban – árulta el a kiadó, hozzáfűzve, hogy kéthetente beszélgetéseket szerveznek, szintén az egykori Selyemgombolyító épületében.
Az első beszélgetés vendége Szörényi László irodalomtörténész lesz, kapcsolódva az Országút Dante különszámához.
– A portréfestményeknek köszönhetően ismerjük a reneszánsz uralkodókat, polgárokat, és a festők tudósítottak a korabeli világ drámai eseményeiről is – fogalmazott megnyitójában Barabás Márton, képzőművész, aki kifejtette, hogy az idők előrehaladtával a festészet tematikája egyre közelebb került a hétköznapokhoz.
– Mára e megörökítő szerepet háttérbe szorította a fotó, film, vagy a videó – mutatott rá a képzőművész, megjegyezve, hogy az absztrakt festészet nyugati hegemóniáját az 1964-es velencei biennálén jelentkező op-art festők törték meg.
– Tóth Angelika, festő, nagybetűs festő. Egyedülálló érzéke van az általa látott világ festői bemutatására. Mintha a harmincas évektől az ötvenes évekig terjedő korszak családi jeleneteit festené meg. Képeiben van valami elvágyódás a mai világból, miközben a kiválasztott jeleneteket nagyon is mai eszközökkel és stílusban jeleníti meg – magyarázta megnyitó beszédében Barabás Márton, végezetül kiemelve: az alkotó a képiségének ellentmondó világban járja a maga útját.
(A borítóképen Tóth Angelika festménye a kiállításon. Fotó: Bach Máté)
