A japán költészetben a XVII. században megjelent, azóta világszerte elterjedt haiku rövid, háromsoros, kötött, szimmetrikus verselési forma, amelyet erős zeneiség, a magán- és mássalhangzók hangulati értéke jellemez. A debreceni ikerkönyvpályázatra beérkezett 75 kortárs magyar haikut közöl három nyelven, amihez egy klasszikus japán haiku társul 75 magyar fordításban.
A 150 év – 150 haiku alcímű kiadvány motorja és Vitéz Ferenc társaságában szerkesztője Pinczés István színházi rendező, műfordító, aki az általa vezetett Debreceni Színjátszó Stúdióval 1981-ben kötött életre szóló barátságot a Toyama megyei Bungeiza Színtársulattal. A többnyire civil szervezésű művészeti csereprogram az eltelt negyven év során megyei szintre emelkedett, és a magyar–japán kapcsolatokban párját ritkító létszámú, kétszáznál több kulturális eseményt eredményezett 1700 japán és 600 magyar művész – színjátszók, képzőművészek, kórusok – részvételével.
A Toyama–Debrecen/Hajdú-Bihar Művészeti Csereprogram Társaság a japán–magyar emlékév tiszteletére haikuíró versenyt szervezett, majd haikufordító pályázatot hirdetett. A fekete, kék és piros színekkel nyomtatott kiadvány a beérkezett pályamunkákból 75 kortárs magyar haikut és Macuo Basó japán költő Tó című klasszikus művének 75 magyar fordítását tartalmazza.
Az európai módon elölről is, japánosan hátulról lapozható gyűjtemény lapjai a kötet közepén találkoznak.
A „szép könyv” díjra okkal pályázó kiadványt japán művészek Debrecenben, hajdú-bihari képzőművészek Japánban készült alkotásai illusztrálják.
A képzelet jegyében fogant, költői érzékenységgel megformált magyar haikukat japánra Watanabe Kaoru, angolra Pinczés István fordította. A négy évtizeden át tartó kapcsolat elismeréseként a japán kormány Pinczés Istvánt 2016-ban „A Felkelő Nap Arany és Ezüst Sugarainak Rendje” magas kitüntetésben részesítette.
Borítókép: Cseresznyevirágzás Japánban. Forrás: BorsOnline
