Megtartották a Magyarságkutató Intézet Ősi írásaink – a népszerűsítés és oktatás kihívásai, lehetőségei című konferenciáját. Az első előadó Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának igazgatója volt. A vele készült interjúban a tudós elmondta, azt, hogy milyen nyelven beszélt egy népcsoport a VIII. században vagy akármikor, csak nyelvi természetű bizonyítékok alapján állapíthatjuk meg.
– Ahogy jogos elvárása a régész-történész szakmának, hogy nyelvészeti érvekből ne vonjunk le történeti következtetést, a nyelvészet számára sem elégséges alátámasztás egy régészeti érv – szögezte le Fehér Bence, hozzátéve: az avar birodalom lakóiról egyelőre nincs semmi adat, nem tudni, magyarnak vagy avarnak vallották magukat.
– Jelenleg a jánoshidai tűtartón olvasható a legvilágosabban magyar nyelvű szöveg – jelentette ki a professzor. Rámutatott: ha további kutatások bizonyítékokkal szolgálnak a nagyszentmiklósi feliratcsoport nyelvére, az lehet, hogy újraírja majd a magyar nyelv történetét.
– A mai oktatásban evidencia, hogy az írott magyar nyelvtörténet lényegében a Tihanyi Alapítólevéllel kezdődik. Ehhez képest most négyszáz évvel korábbi szöveg került elő – fejtette ki Fehér Bence. – A honfoglalás mint történelmi, politikai, államszervezési esemény nem változik. Bőven elég forrás bizonyítja, hogy Árpád vezér és népe közelítőleg ebben az évben vonult be és alapított egy nomád államszervezetet, amely néhány év alatt európai hatalommá lett. Az avar államnak a mai Magyarország államjogilag nem lett jogutódja. Azt is tudjuk – ezt a régészet bizonyítja –, hogy nem légüres térbe érkeztek, hanem egy hasonló kultúrájú nép élt itt, az avarok, akikkel rövid idő alatt egy közös néppé olvadtak. László Gyula kutatásai óta arról folyik a vita: az avarok nyelve eltűnt-e, vagy a mi mai magyar nyelvünknek ez az elődje. Ez a kérdés látszik most részben eldőlni. Az lehet, sőt valószínű, hogy az avar birodalomban nem egy, hanem több nyelvet is beszéltek, de bizonyosra vehető, hogy ezek közt volt az ősmagyar nyelv is, ami aztán idővel, legkésőbb a II. évezred elejére, népünk közös nyelvévé vált.
