A kultúra és művészetek elhivatott támogatójaként kiállítássorozatot szervez az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő (Támogatáskezelő), hogy ezzel is segítse a tehetséges művészek széles körben való megismertetését. Programsorozatuk második kiállítását Szintézis címmel, előbb augusztus 19-én a Miskolci Városházán, hétfő délután a Támogatáskezelő székházának aulájában nyitották meg. A tárlat kilenc fiatal kortárs művész alkotásain keresztül mutatja be mindennapi világunkat, életünket.
Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár a kiállításmegnyitón elmondta, hogy a Támogatáskezelő fókuszában az ember áll, s kiemelt szerepet kap a kultúra. A Támogatáskezelő küldetése hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar emberek a saját kreativitásukkal, tehetségükkel, szakértelmükkel a lehető legjobban boldoguljanak itthon és a Kárpát-medencében. Mint kiemelte, az alapfeladatok ellátásán túl szimbolikus és szemléletformáló a szerepük. Fekete Péter végezetül úgy fogalmazott: a kilenc művész munkáin keresztül csodálkozzunk rá a művészet megragadható és megragadhatatlan varázsára. Monszpart Zsolt, a Támogatáskezelő főigazgatója az eseményen hangsúlyozta:
céljuk, hogy hidat képezzenek az Emberi Erőforrások Minisztériumának intézményei között, 2017 óta pedig összesen 335 milliárd forinttal támogatták a pályázókat.
Mint mondta, kiállítássorozatuk célja, hogy a fiatal művészek munkáit minél szélesebb körben megismertessék az emberekkel. Sipos Endre művészetkritikus, művészetfilozófus szerint a festészet az egyik legcsodálatosabb és egyben legkegyetlenebb művészeti ág, mert az is ott van a képeken, amit nem akarunk. Fontos kérdés továbbá, hogy milyen lelke van a képnek? Ki tudtuk-e fejezni a lelkünket? – tette hozzá.
A művészet által nyújtott benyomások meghatározhatják döntéseinket, hatással lehetnek életünk megannyi aspektusára.
Ezen alapgondolatból kiindulva Vincze Angéla kurátor fiatal kortárs képzőművészeket kért fel a kiállítás megrendezéséhez. Bár témáik, stílusaik eltérőek, azonban közös bennük, hogy a jelenben alkotnak.
Csanálosi Mária képeivel az őt körülvevő eseményeket, élethelyzeteket, történéseket ábrázolja. Jelenleg kisméretű akvarelleket fest intim terekről, otthonokról, a minket körülvevő tárgyakról, bútorokról, környezetről. Pinczés József úgy próbálja követni a valóságot, hogy az elképzelhető legyen, a képzeletnek a realitása érdekli, hiszen annak is lehet emléket állítani, ami nem valódi, ami meg sem történt. Szabó Franciska munkáiban fontos szerepet tulajdonít a fények és az árnyékok dinamikájának, illetve az embert körülvevő épített vagy természetes környezet által kimetszett geometriának. Gulyás Andrea festészete, konstruktív felfogása és motívumkincse révén több szálon is kötődik a tradicionális helyi festészethez. Az autodidakta művész feszes, geometrikus szerkezetiségű képein főként Szentendrét ábrázolja. Király Gábor festményei olyanok, mint egy hatalmas színpadi smink, vagy inkább vastagon felvitt maszk az attrakció után: a színek már elvesztették erejüket, és a száraz, lepotyogni látszó festék alatt előtűnik a kíméletlen valóság.
