A kultúra és művészetek elhivatott támogatójaként kiállítássorozatot szervez az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő (Támogatáskezelő), hogy ezzel is segítse a tehetséges művészek széles körben való megismertetését. Programsorozatuk második kiállítását Szintézis címmel, előbb augusztus 19-én a Miskolci Városházán, hétfő délután a Támogatáskezelő székházának aulájában nyitották meg. A tárlat kilenc fiatal kortárs művész alkotásain keresztül mutatja be mindennapi világunkat, életünket.
Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár a kiállításmegnyitón elmondta, hogy a Támogatáskezelő fókuszában az ember áll, s kiemelt szerepet kap a kultúra. A Támogatáskezelő küldetése hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar emberek a saját kreativitásukkal, tehetségükkel, szakértelmükkel a lehető legjobban boldoguljanak itthon és a Kárpát-medencében. Mint kiemelte, az alapfeladatok ellátásán túl szimbolikus és szemléletformáló a szerepük. Fekete Péter végezetül úgy fogalmazott: a kilenc művész munkáin keresztül csodálkozzunk rá a művészet megragadható és megragadhatatlan varázsára. Monszpart Zsolt, a Támogatáskezelő főigazgatója az eseményen hangsúlyozta:
céljuk, hogy hidat képezzenek az Emberi Erőforrások Minisztériumának intézményei között, 2017 óta pedig összesen 335 milliárd forinttal támogatták a pályázókat.
Mint mondta, kiállítássorozatuk célja, hogy a fiatal művészek munkáit minél szélesebb körben megismertessék az emberekkel. Sipos Endre művészetkritikus, művészetfilozófus szerint a festészet az egyik legcsodálatosabb és egyben legkegyetlenebb művészeti ág, mert az is ott van a képeken, amit nem akarunk. Fontos kérdés továbbá, hogy milyen lelke van a képnek? Ki tudtuk-e fejezni a lelkünket? – tette hozzá.
A művészet által nyújtott benyomások meghatározhatják döntéseinket, hatással lehetnek életünk megannyi aspektusára.
Ezen alapgondolatból kiindulva Vincze Angéla kurátor fiatal kortárs képzőművészeket kért fel a kiállítás megrendezéséhez. Bár témáik, stílusaik eltérőek, azonban közös bennük, hogy a jelenben alkotnak.
Csanálosi Mária képeivel az őt körülvevő eseményeket, élethelyzeteket, történéseket ábrázolja. Jelenleg kisméretű akvarelleket fest intim terekről, otthonokról, a minket körülvevő tárgyakról, bútorokról, környezetről. Pinczés József úgy próbálja követni a valóságot, hogy az elképzelhető legyen, a képzeletnek a realitása érdekli, hiszen annak is lehet emléket állítani, ami nem valódi, ami meg sem történt. Szabó Franciska munkáiban fontos szerepet tulajdonít a fények és az árnyékok dinamikájának, illetve az embert körülvevő épített vagy természetes környezet által kimetszett geometriának. Gulyás Andrea festészete, konstruktív felfogása és motívumkincse révén több szálon is kötődik a tradicionális helyi festészethez. Az autodidakta művész feszes, geometrikus szerkezetiségű képein főként Szentendrét ábrázolja. Király Gábor festményei olyanok, mint egy hatalmas színpadi smink, vagy inkább vastagon felvitt maszk az attrakció után: a színek már elvesztették erejüket, és a száraz, lepotyogni látszó festék alatt előtűnik a kíméletlen valóság.
Lajkó Nóra művészetében nagy hangsúlyt fektet az üzenetre, viszont arra is ügyel, hogy első pillantásra is könnyen befogadható legyen a mű, a vizuális megjelenés által becsalogassa a nézőt a mélyebb mondanivaló világába. Mányoki Ádám munkáiban átmenetre törekszik a tradicionális festészet és a grafikus felfogásban készült vázlatos szénrajzok között. Mátyási Péter munkáinak fókuszában olyan fogalmak állnak, mint személyes és kollektív emlékezet, mementó, csodálat, természet és kultúra. Rendszeresen olyan anyagokat használ, amelyek nem találhatók meg a klasszikus képzőművészet eszköztárában. Végvári Gergely kérdéseket tesz fel a vásznon, ez mindig valamiféle problémafelvetés. Bár vezet minket a címmel, a motívumokkal, a hangulattal, de nem ad konkrét válaszokat.
A Szintézis című tárlat az aktuális járványügyi szabályozások szerint tekinthető meg szeptember 23-tól október 22-ig, hétköznapokon 10 és 16 óra között.
Borítóképen a kiállítás megnyitója. Fotó. Mirkó István
