Kóta István Vértesacsa múltja című oldalán olvasható, hogy a legkorábbi időkben is szívesen megtelepedett az ember ezen a vidéken, a legrégebbi ismert településnyomok a korai bronzkorból származnak. Nyomokat hagytak itt az avarok, a rómaiak, és Árpád apánk fiai, a honalapítás kezdetétől fogva. Az épített környezet látnivalói között kiemelkedő jelentőségű a katolikus templom középkor óta többször átalakított és újabb életmentésre szoruló épülete, az 1838-ban épült puritán szépségű református templom, a pálosok pincéjének bejárata, felette a kálvária stációi. A Pató-hegy lábánál található a volt kisiskola düledező épülete, amely József nádor idejében a majorság központja lehetett. Az út menti hálakeresztek személyessége, az Öreg-hegyi szőlőkben található présházak sora és a Kazay-emlékszoba. A török pusztítások során szinte kihalt a falu, mivel a lakók többsége elmenekült, vagy meghalt. A kihalt faluba 1723-tól telepítettek be svábokat, mai arculata közreműködésükkel alakult ki. A falu népességének húsz százaléka német eredetű, mivel 1948-ban 1600 német ajkú állampolgárt telepítettek ki és nagyjából hasonló számban telepítettek be a Felvidékről, Túrkevéről és Mezőkövesdről családokat.
Sváb eleik népviseletét és táncaikat a vértesacsai német nemzetiségi tánccsoport ápolja. A rendezvény a Német Nemzetiségi Ház átadó ünnepségével kezdődött. Az épületátadó ünnepségen Tircsi Richárd Miniszterelnökség, Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság főosztályvezetője beszédében elmondta, hogy amikor a nemzetiségi közösségek ünnepelnek, hagyományőrző programokat szerveznek, nemcsak szép élményekkel gazdagodnak, hanem beleélhetik magukat őseik egy-egy élethelyzetébe. A tankönyvekből, múzeumokból, családi örökségből ismert történetek kézzelfogható valósággá válnak. Amikor felöltik népviseletüket, megszólalnak a régi hangszerek és dalok, táncra perdülnek a párok és a konyhákból hagyományos ételek illata száll, megelevenedik a múlt egy szeglete. A főosztályvezető hangsúlyozta, hogy a magyar kormány segíti az őshonos nemzetiségeket és költségvetéséből forrást biztosít az autonómiára, az anyanyelvtanulásra irányuló törekvésükre, az oktatási és kulturális intézményeik működésére. Ennek az épületnek a megvásárlásához, kialakításához is jelentős anyagi forrást biztosított. Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, a Pannónia Szíve és a Velencei-tó területfejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztos beszédében kiemelte, hogy szomorú aktualitása is van a mai napnak itt Vértesacsán. Az itt élő német közösséget tavaly elűzték korábbi találkozóhelyükről. Valószínűleg a kitelepítéssel kapcsolatos régi emlékek miatt szakadtak fel olyan emlékek, sebek, melyek nem várt érzelmi hullámot keltettek. Amikor ez tudomására jutott, Soltész Miklóshoz fordult. Az anyagi segítség hamar megérkezett és ez egy hihetetlen összefogást eredményezett a településen. Sikerült megvenni ezt az épületet és közösségi munkával, jó vezetők segítségével egy csoda jött létre.
Kara Nikolettától, a Vértesacsáért Egyesület elnökétől megtudtuk, hogy az egyesületük működteti a tánccsoportot. Az előző közösségi ház önkormányzati tulajdon volt, amire tavaly januártól havi százezer forint bérleti díjat szabott ki az önkormányzat. – Mivel ezt képtelenek lettünk volna fizetni, keresni kellett egy másik lehetőséget. Tessely Zoltán országgyűlési képviselő közvetítésével Soltész Miklós államtitkár úrhoz fordultunk, aki megnézte az épületet és annyi pénzt biztosítottak számunkra, hogy meg tudtuk venni az épületet és fel is újítottuk. Négy hónap alatt lezajlott ez a procedúra, nagy közösségi összefogással. Ez a tánccsoportok próbaterme elsősorban. Három korosztályunk van, a gyermek, ifjúsági és felnőtt. Ezenkívül nemzetiségi rendezvényeket szoktunk megvalósítani, elsősorban az ünnepi körhöz igazítva. Ötven éves lesz két év múlva a tánccsoportunk. Német nemzetiségi óvoda és iskola van a faluban, és egy múzeum is, melyet a nemzetiségi önkormányzat vett meg és alakított ki. A kitelepítés 70. évfordulója alkalmából adtuk át öt éve.
A felvonulás
A közösségi háztól indult a felvonulás a főutcán, és egyik csoport bukkant fel a másik után, településük nevét tartva a magasban. A gyönyörű napsütésben csak úgy csillogtak a népművészetük remekei, a ruhaköltemények. Ezekről megtudtuk, hogy a sötét színek dominálnak a ruhákon. A menet élén a pusztavámi fúvószenekar haladt. Őket követte az etyeki kórus, a Nefelejcs Német Nemzetiségi Óvoda, a Gánti Német hagyományőrző Tánccsoport, a Saarer Tanzgruppe, az Ezerjó Német Dalkör Mórról, a Boglarer Weiße Rosen Tánccsoport, a Rozmaring Móri Tánccsoport, a Mezőfalvi és a Vértesacsai Német Nemzetiségi Tánccsoport. A falu apraja és nagyja a kapuban állva nézte a vidám felvonulást. Idős sváb néni a botjára támaszkodva integetett. Óhatatlanul felidéződik ilyenkor sok emberben a múlt, feltörnek a kitelepítés fájó emlékei, de az összetartó sváb közösségek látványa, a fiatalság ereje eltörli ezeket a gondolatokat. A fellépő együttesek színvonalas műsora, a NENE koncertje és a sváb bál felhőtlen kikapcsolódást hozott a közösség számára.
