Sütő András életére és munkásságára igaz mindaz, amit Illyés Gyula egyik évfordulója kapcsán fogalmazott meg Sorsunk és a költő című esszéjében. „Az irodalomnak valamilyen formában mindig ott kellett lennie, ahol egy nemzet sorsa forgott kockán. Mert bizonyos értelemben ugyancsak az egzizgenciákat [követelményeket] szolgálja, amit persze csak abban az esetben indokolhat, ha látásmódja távlati, ha nem szorul a politika hóna alá. Ha tartós és mulandó jelenségek között különbségtételre képes.”
Sütő András képes volt a tartós és a mulandó közötti különbségtételre, s a romániai sovinizmus fizikai áldozataként is a közép európai népek közös múltjából fakadó közös jövőjének szükségességét és közös felelősségvállalásának kötelességét vallotta. Művei pedig – az örök emberi értékek hordozóiként – soha nem veszítenek aktualitásukból.
Borítókép: Sütő András író Fotó: MTI/Soós Lajos
