Víkingur Ólafsson különleges képességeit jelzi, hogy nemcsak abszolút hallása van, hanem szinesztéziás hallása is, vagyis képzelete a hangnemeket színekkel társítja. Az f-mollnak a kéket, az A-dúr a sárgát, a H-dúr a bíbort jelenti. Meglehetősen szabad és kreatív zenefelfogását viszont minden bizonnyal inspiráló szülőföldjéről is hozza. Reykjavíkban született 1984-ben, és ott is cseperedett fel. Első zongoratanára az édesanyja volt, felsőfokú tanulmányait New Yorkban, a világhírű Juilliard School of Musicban folytatta. A klasszikus zenei szcéna viszonylag hamar felfedezte magának, lemezei 2009 óta jelennek meg, az igazán nagy áttörést pedig az jelentette, amikor immár a Deutsche Grammophon exkluzív művészeként 2017-ben Philip Glass, 2018-ban pedig Bach műveiből álló hanghordozói is megjelentek. Tavalyelőtti Bach- és tavalyi Debussy–Rameau-albuma aztán végképp világhírűvé tette a változatos ízlésű, mindig új kihívásokat kereső művészt. Az elmúlt évtizedben játékával szélsebesen meghódította Európa és Amerika koncerttermeit. Ízlése sokszínű, érdeklődése tágas: lemezein Bach, Beethoven, Schubert, Chopin, Brahms mellett Philip Glass zenéje is megszólal. 2020-as albumán Debussyt társította Rameau-val. A zenei újságírók egy ideje kizárólag szuperlatívuszokban fogalmaznak róla. A The New York Times kritikusa egyenesen „Izland Glenn Gouldjaként” hivatkozik rá, a Crescendo Magazine-ban előadásmódját a játékosság és a technikai kifinomultság tökéletes elegyeként jellemzik, míg a Bachtrack hasábjain merészségét és egyediségét dicsérik.
Müpa-beli estjére Mozart, Haydn, és a XVIII. század kevésbé ismert komponistáinak alkotásaiból összeállított koncertprogramjával érkezik.– Friss, „kívülálló” füllel kezdtem el hallgatni Mozartot, akinek műveit hat-hét éves korom óta játszom. Tanárom sokat tudott és mesélt Mozart zsenialitásáról. Meggyőződésem, hogy ezt csak úgy lehet megérteni, átérezni, ha a szerzőt a környezetében vizsgálom, abban a zenei-történelmi közegben, amelyben működött – mondta Ólafsson a szokatlannak ható, ám rendkívül átgondolt koncepció mentén, hosszú hónapok alatt kiérlelt műsorról. – Az ilyen összeállítások esetében azonban nagyon sok szempontot kell figyelembe venni. A legfontosabb talán az, hogy mennyire hallgatható a program a közönség számára. Ilyenkor úgy gondolkodom, mintha a teljes koncertanyag egyetlen kompozíció lenne – tette hozzá a Mozart-darabok mellett Galuppi, C. P. E Bach, Haydn és Cimarosa műveit is felvonultató koncert kapcsán. Víkingur Ólafsson zongoraestje szeptember 22-én, este fél nyolckor kezdődik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
Borítókép: Ari Magg felvétele
