A mai idősebb nemzedék kamaszként Fekete István Kittenberg Kálmán kalandos életéről szóló könyvét forgatta rongyosra, amelyben az egyik legemlékezetesebb küzdelem az Afrika-kutató vadász naplóbejegyzései alapján olvasható. „Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni.” Kittenberger Kálmán egyik erénye a közvetlensége volt, Bayer Zsolt, aki írta a filmet, ezt a közvetlenséget, ami ráadásul igényességgel, maximalizmussal és megingathatatlan erkölcsi tartással is párosult, hitelesen adaptálta a mozivászonra.
Tősér Ádám a film rendezője egyrészt Bodrogi Gyula és Szabó Sipos Barnabás természetes és hiteles játékával megrendezte Kittenberger Kálmán és Fekete István – akiről szintén most készült egy hasonlóan nagy horderejű film A bereki ember címmel – kötetlen beszélgetését, amely során Kittenberger a saját életének legemlékezetesebb pillanatait idézi fel. Ezek egy részét szintén játékfilmes eszköztárral rendezte meg Tősér Ádám, de az is jó döntésnek bizonyult, hogy néhány elmesélt történet során a fantáziánkat kell használnunk, amelyben a korabeli dokumentumfilmekből vett Afrikáról szóló képek csak segítségünkre vannak.
Fontos manapság az is, hogy a fiatalabb nemzedéket vizuálisan is lekösse egy alkotás, főleg ha az egyik legfontosabb célközönsége a fiatalok. Győri Márk operatőr természetképei viszont őket is lenyűgözhetik, ha megnézik a filmet, kamerája nemcsak dinamikusan mozog, hanem sasként is képes szárnyalni. A képek üzenete nem vitás, Isten által teremtett lenyűgöző környezetben élünk, jól tesszük, ha legalább annyira vigyázunk rá, mint azt Kittenberger Kálmán tette.
Van a filmben egy olyan jelenet, amikor Kittenberger Kálmánnak egy sérült baglyot visznek a környékbeli gyerekek. Kérdezik, meg lehet-e menteni. Látjuk, az aggódó gyermekarcokat, aztán megtudjuk azt is, hogy megmenthető a bagoly, de a gyerekek már inkább arra kíváncsiak, milyen új történettel áll elő Kálmán bácsi, amelyet aztán tátott szájjal hallgatnak. Izgalmas, érdekes, kalandok sokaságát meséli el a film, amely Kittenberger életének megismeréséhez nagyon sok adalékkal szolgál, ám ez a kis jelenet, amely nyilván nem véletlenül a film végére került, többet mond el mindennél. Mert nem elég az, hogy megismerjük a teremtett környezetünket, hanem az is elengedhetetlen, hogy gyermekeinknek, a felnövekvő generációknak a világ és a benne élő élőlények megismerésének örömét is átadjuk.
A filmből megtudjuk azt is, hogy Kittenberger szegény, nyolcgyerekes családban nőtt fel, mindenért meg kellett dolgoznia. Olyan helyekre jutott el a XX. század első évtizedeiben Afrikában, ahol fehér ember még nem járt. Kínozta a malária, a nagyvadak által ejtett sebek, sokszor még az éhség és a szomjúság is. De azt is megtudjuk, mikor éppen nem volt fegyvere, fél óráig kellett a folyóba köveket dobálnia, hogy elijessze a krokodilokat, legalábbis addig ne ugorjanak rá, ameddig iszik. Élete viszont azért példaértékű, mert a kalandok sokaságát, amelyet megélt, arra használta, hogy töretlen lelkesedéssel szolgálja az utókort. Ötvenhétezer ízeltlábút juttatott el a Magyar Nemzeti Múzeumnak, köztük háromszáznál is több, korábban ismeretlen fajt, továbbá háromezer-ötszáz gondosan preparált madarat és kétszáznegyven emlőst, köztük nagyvadakat is. A világ különböző múzeumaiban az általa gyűjtött és preparált negyven madárfaj több mint nyolcvan példánya jelenleg is megtalálható.
Kittenberger szerint az ideális állatkertben nincsen vasrács, az állatok nem rabok. Megfelelő végzettség hiányában azonban nem lett a budapesti állatkert igazgatója. Pedig kevés ember van a Földön, aki úgy tisztelte az állatokat, mint ő. Az igazi vadász ugyanis nem a természet ellenében, hanem éppen annak szerves részeként, sokszor önmérsékletet is gyakorolva, ejti el a vadat.
Az Uránia Nemzeti Filmszínház 2021. október 11-én, hétfőn 19.00 órakor vetíti Kittenberger Kálmán életéről készült, Kittenberger - Az utolsó vadászat című dokumentumfilmet, melynek Bodrogi Gyula a főszereplője. A film után Vágó Pirossal beszélgetnek az alkotók.
Borítókép: Jelenet a filmből. Fotó forrása: Egy a természettel kulturális fesztivál
