A Nemzeti Sírkert részévé nyilvánították Radics Béla végső nyughelyét

A világ minden civilizált országának megvannak a „nemzeti halottaik”, akikről haláluk után sem szabad megfeledkezni. Habitusa szerint ki a lelkében hordozza, ki a síremléken elhelyezett virággal, pislákoló mécses lángjával rója le kegyeletét előttük. Elég csupán Jim Morrisonra gondolnunk, akinek – Balzac, Gilbert Becaud, Moliere, La Fontaine, Edith Piaf, Henry Salvador és sok más híresség sírjához hasonlóan – a mai napig rengeteg ember keresi fel végső nyughelyét a párizsi Père-Lachaise temetőben. Nálunk hasonló zarándokhely Radics Béla temetkezési helye, amelyet idén szeptemberben nyilvánított védetté a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság – az elhunyt rockzenészek közül elsőként.

A hetvenes-nyolcvanas évek szocialista kultúrpolitikájának áldozatául esett zseniális muzsikus csupán a halála után kaphatta meg azt az elismerést, ami életében járt volna neki. Még a sírkövét is zenésztársai muzsikálták össze.

1999. október 15-én megalakult a Radics Béla RB. Emléktársaság, amely komoly eredményeket felmutatva azóta is töretlenül működik. Pontban az ezredfordulón egykori lakóházának falán emléktáblát, annak közelében öt esztendővel később egész alakos bronzszobrot avattak Radics Béla tiszteletére, 2013-ban ugyancsak Angyalföldön, utcát neveztek el róla. Mindemellett – ugyanazon évben – Csepel önkormányzata posztumusz díszpolgári címet adományozott a fiatalon elhunyt legendás gitárosnak. 

Radics Béla, az első magyar gitárkirály nem csupán Jimi Hendrix és a Cream muzsikájának hazai interpretációjában, de a megkésett, posztumusz elismerések „begyűjtésében” is élen járt. 

Borítókép: Radics Béla temetése. Fotó forrása: Radics Béla RB. Emléktársaság