Akinek a saját könyvét is ajánlották: Kovács Sándor Magyar Örökség díjas

Érdekes utat vállalt fel a hetvenes évektől Kovács Sándor: egyszerre tanított matematikát, és végzett történeti kutatásokat, hogy aztán egy kacskaringós út során Kárpátalja egyik legkelendőbb szakértője legyen. Lelkes, pontos és kitartó munkáját Magyar Örökség díjjal ismerték el.

Kerékgyártó György
2021. 10. 17. 18:03
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Amikor Kárpátalján a hegyek között végzek kutatásokat, mindig kérem a környéket jól ismerő szakemberek segítségét. Egyik alkalommal egy erdész odaintett magához: „nézd csak, a magyarok milyen jó térképet készítettek, mi ezt használjuk”. Ránéztem: „ezt ismerem, én szerkesztettem” – mesélte Kovács Sándor író, dokumentumfilmes, honismereti vezető, aki Kárpát-medencei honismereti munkásságáért nemrég átvehette a Magyar Örökség díjat. A díjazott Kárpátalja anyaországi megismertetéséért, a Kárpát-medencei kapcsolatok fejlesztéséért dolgozik hosszú évtizedek óta.

Matek vagy történelem?

Ritka, hogy az embert egyszerre érdekelje a történelem és a matematika. Kovács Sándor ilyen, sőt azt is elárulta érdeklődésünkre, hogy már kisiskolásként szeretett előadni, ismereteket átadni, például visszajárt a saját óvodájába a kisebbeknek mesélni. Az óvónők meglátták benne a tehetséget és biztatták. Mindez Kárpátalján történt, a Tisza-parti Eszenyben az ötvenes-hatvanas évek fordulóján.

– Érettségi előtt választanom kellett – mesélte. – Akkor tudtam meg, hogy aki történelem szakra felvételizik, annak előbb-utóbb be kell lépnie a Szovjetunió Kommunista Pártjába, ezt semmiképp nem akartam. Már akkor eldöntöttem, hogy nem akarok érdekcsoportokat szolgálni, csak jó ügyeket. Így lett belőlem matematikus gimnáziumi matematika tanári képzettséggel kiegészítve.

A kapcsolat a történelemmel, illetve a történelmi ismeretek közvetlen átadása azonban hiányzott, ezért csapott le diák fejjel egy hirtelen lehetőségre: tolmács-idegenvezetőként magyar csoportokat kísért a Szovjetunióban. Ez könnyen ment neki, hiszen a rendkívül jó kommunikációs képesség mellett nyelvismerettel is rendelkezett. Az oroszt kötelező volt beszélni, az egyetemen megtanulta az ukránt, időközben pedig a ruszint is.

Az egyetem után főállású idegenvezető lett, de csak rövid ideig, mert a szovjet gyakorlat szerint két évre oda kellett mennie tanítani, ahová az állam irányította. Ő szülőfalujába, Eszenybe került vissza, végül is itt maradt, 1977-től 1999-ig itt és a szomszéd faluban tanított matematikát, később informatikát is.

– Magyarországra egészen prózai okok miatt települtem át – mesélte. – Addigra a házasságom megromlott, elváltunk, és egy új szerelem csalogatott át. Azóta együtt vagyunk.

Kutatni kellett

A rendszerváltással feloldódtak Kárpátalján az utazási korlátozások. Ezt kihasználva immáron a szülőföldet is meg lehetett ismertetni az odautazókkal. Így a kilencvenes évek elején az idegenvezetői munka végre párosulhatott a kishaza (Horváth Sándor költő egyik verscíme után a kárpátaljaiak így nevezik szülőföldjüket) szeretetével, azaz átminősült honismereti vezetői munkává – elvégre nem idegeneket, hanem a hont megismerni szándékozókat kalauzolták. Utazási irodákkal együtt dolgozva kezdett Kovács Sándor és néhány barátja anyaországi csoportokat invitálni és vezetni, majd a munka folytatódott az áttelepülés után is. Ez vezetett a könyvíráshoz is.

– Menet közben derült ki, hogy nincs Kárpátaljáról igazi írott anyag, amiből dolgozni tudnánk. Saját kutatásból kezdtem brosúrákat, füzetkéket írni, először csak magamnak. Az utasok azonban egyre inkább biztattak, hogy ezt a sok ismeretanyagot valahogy írjam le, őket érdekelné. Így született meg az első kötetem 1996-ban, éppen negyedszázada – mesélte a díjazott.

Érdemes megemlíteni, hogy Kovács Sándor a munkássága során soha nem igényelt állami vagy alapítványi támogatást. Munkái magán- és kiadói finanszírozásból jelentek meg, kiadványainak zöme elfogyott, néhány pedig több kiadást is megért. Ezek sikerét jellemzi egy kis történet, amelyet Kovács Sándor idézett fel:

– Az egyik utunkon, amint épp a Vereckei-hágóra mentünk fel, szembe jött egy másik csoport. Elöl jött az idegenvezető, meglátott, és odalépett hozzám. „Szevasz, te vagy az idegenvezető?” Mondtam, hogy én. Felemelt egy jelzetekkel teletűzdelt fehér kötetet: „figyelj, ezt ajánlom neked, ebből nagyon jól fel lehet készülni”. A Kárpátaljai útravaló című kötetem volt, ami akkor, 1999-ben jelent meg a Püskinél.

Egy térkép története

A szovjet időkben képeslapok sem készültek Kárpátaljáról, legfeljebb szovjet hősi emlékművekről. Ezt is pótolni kellett azért, hogy a turizmus megélénkülhessen. Kovács Sándor elmondta, értetlenség fogadta, de végül sikerült legyőzni ezt az akadályt is. Az első fotók, amelyekből képeslapsorozat is megjelent, még kölcsön fényképezőgéppel készültek.

Az útikönyv és a képeslap mellett fontos lett volna egy jó térkép is. Sikerült megtalálni a megfelelő kiadót, 2000-ben megjelenhetett az a térkép, amely aztán nyolc kiadást ért meg. Ennek a munkának egyik nagy erénye, hogy a mai hivatalos elnevezések mellett az eredeti helyiség- és földrajzi neveket állítja vissza.

– Az 1910-es népszámlálás alapján lehet objektívan megrajzolni a térség etnikai térképét, ekkor ugyanis, a monarchia idején még mindenféle politikai érdek nélkül mérték fel ilyen szempontból is a lakosságot – mesélte Kovács Sándor. – Nem kis munka volt felkutatni az ekkor használt elnevezéseket.

Ezt a sok munkát filmes feladatok egészítették ki. Kovács Sándor eleinte szakértőkét dolgozott együtt dokumentumfilmesekkel, majd két saját filmet is forgatott.

Ő maga idegenvezetést néhány éve már nem vállal, az egészség szólt közbe. Marad a kutatás, az írás és előadások tartása. A kérdésre, hogy van-e, aki továbbvigye a megkezdett honismereti vezetői munkát, gyorsan válaszolt.

– Igen, nagyon tehetséges, nálam fiatalabb kollégák dolgoznak Kárpátalján – mondta. – Sőt külön örülök annak, hogy most, a pandémia alatt, amikor a nemzetközi forgalom lecsökkent, új ötlettel álltak elő. Maguk a kárpátaljaiak, akik élik a saját mindennapi életüket és küzdenek a megélhetésért, sem ismerik egészében a területet. Ezek a tehetséges honismereti vezetők most számukra is szerveznek túrákat. A napokban pedig a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács anyaországi támogatással egy hiánypótló Kárpátalja-útikönyvvel rukkolt elő. Ennek az átfogó kötetnek a lektorálását nagy örömmel vállaltam el, hiszen a szülőföldem támogatása számomra mindennél fontosabb. Egész tevékenységem erről szól.

Borítókép: Kovács Sándor a díjátadón. Fotó: Kovács Irén

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.