Amikor a vászonról is vér csorog

Skrabski Fruzsina és az indexes baloldali újságíró, Bodoky Tamás Áldozatok 2006 című dokumentumfilmjében nemcsak a 2006-os gyurcsányi rendőrterror megrázó képsorait mutatja be, miközben az áldozatok arról beszélnek, milyen kegyetlen kínzásokat kellett átélniük, hanem a film egyfajta magyarázattal is szolgál arra, ami első ránézésre ép ésszel felfoghatatlannak tűnik.

Budapest, 2006. október 23. Könnygázgránátot lőttek ki a tüntetőkre a Károly körúton. Folytatódtak az összecsapások a tüntetők és a rendőrök között az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján. MTI Fotó: Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

Hogyan lehetséges az, hogy 190 centiméter magas rendőrök az utcán békésen közlekedő lányokat a hajuknál fogva vonszolnak, miközben a fejükből ömlik a vér? Hogyan lehetséges az, hogy aztán öt napig véres fejjel tartják őket fogságban? Hogyan lehetséges az, hogy miután kiszabadulnak, nem kapnak elégtételt?

A bűnösök nem kerülnek elő, az igazságszolgáltatás – ahogy a filmben elhangzik – megszűnik hazánkban 2006 októberében. De nemcsak a lányokkal szemben voltak bátrak állig felfegyverkezett rendőrök, hanem mindenkivel, aki szembejött velük ekkor. Földön fekvő, hátrakötözött kezű embereket addig vertek, amíg csontjuk törött. A dokumentumfilmben el is hangzik: ez volt a koncepció. Rendőrök keze közül törött csont nélkül nem lehetett kikerülni ezekben a napokban. A filmben megszólalnak Soros György által pénzelt emberi jogi szervezetek ügyvédei is, akik szintén arról beszélnek, hogy mérhetetlen mennyiségű jogsértés történt ezekben a napokban. Skrabski Fruzsina és Bodoky Tamás filmjében a bal- és a jobboldali gondolkodók egyaránt arról beszélnek, hogy egy európai demokratikus országban ilyen nem történhet meg. De akkor mégis hogyan történhetett meg mindez? A néző sokáig nem ért semmit. Egészen addig, amíg egy logikus válasszal nem szolgál a film.

Részlet a dokumentumfilmből. Fotó: Facebook

Elképzelhető ugyanis, hogy minden egy koncepció része volt. Egyrészt valószínűleg azért nem lehetett beolvasni a békés tüntetők petícióját a televízióban, hogy feldühödjön a tömeg, és megrohamozza a tévészékházat.

Másrészt valószínűleg azért nem küldtek semmilyen segítséget a tévészékházat védő nem túl sok rendőrnek, mert áldozatokká kellett válniuk.

Méghozzá valószínűleg azért, hogy ne arról legyen szó, milyen borzalmakat vallott be a miniszterelnök önmagáról és kormányáról (amely után a világon mindenhol azonnal be is nyújtotta volna a lemondását és új választások kiírását javasolta volna minden miniszterelnök hasonló helyzetben), hanem arról, hogy bántják a demonstrálók a szegény és nyárfalevélként reszkető rendőröket. (Vagyis – és ez is nagyon fontos információ – valószínűleg a rendőrök is a hatalom manipulációjának áldozatai lettek.) Hogy aztán el lehessen fogadtatni a rendőri bosszút és brutalitást az emberekkel, hogy aztán meg lehessen magyarázni a békés tüntetők elleni erőszakot. Csakhogy feltehetőleg hiba csúszott a gépezetbe, mert nem békés tüntetők elleni rendőri erőszak lett (ami azért önmagában is felháborító lett volna), hanem emberek agyonverése. Szemek kilövése, csontok törése, fejek betörése, lányok hajának kitépése.

De még az is lehet, hogy ez volt a koncepció. Hogy újra félelem uralkodjon az országban, mint az ötvenes években. Hogy aki szavát meri hallatni a hatalom ellen, annak veszélybe kerüljön a szeme világa, annak csontjai törjenek, annak aztán még évtizedekig ne legyen egy nyugodt éjszakája se rémálmai miatt, az szenvedjen csak pánikbetegségben, ha nem lesz mindjárt öngyilkos.

A 63 perces Áldozatok 2006 című dokumentumfilm IDE kattintva tekinthető meg.

Borítókép: A 2006-os rendőrterror egyik jelenete. Fotó:MTI/Kovács Tamás