A programkínálat az égboltnak köszönhetően változatos, hiszen évszaktól és holdállástól függően mindig más-más égitestek láthatók az égen. Két éve már nemcsak kutatóközpontként, hanem a nagyközönség által is látogatható interaktív élményközpontként működik a Svábhegyi Csillagvizsgáló, melynek legfőbb célja a tudomány népszerűsítése. Az egyre sokasodó események a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) lelkiismeretes csapatának és annak a kis híján húsz fiatal csillagásznak köszönhetők, akik küldetésüknek tekintik, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt megértsék, hogyan működik a gravitáció, vagy miért mindig csak az egyik oldalát látjuk a Holdnak – tudtuk meg a sajtó munkatársai számára tartott rendezvényen. Az intézet vezetői, tudományos munkatársak és fiatal csillagászok mutatták be a Svábhegyi Csillagvizsgálót és az ott folyó izgalmas munkát, ismertették a négy nap programját. Megtudtuk, hogy a csillagászat népszerűsítésének egyik alappillérét jelentik a csillagászati bemutatók. Ebbe beletartoznak a látogatóközpont eseményei, a kezdő távcsöves tanfolyamok, a nyári csillagásztáborok, továbbá a konkrét csillagászati tehetséggondozás és utánpótlás-nevelés is. A másik alappillér természetesen az online és médiakommunikáció. A csillagvizsgáló csapata a koronavírus kezdetén nagyon aktív online jelenlétbe kezdett, ahogy ők mondják, „elhozták a csillagvizsgálót az embereknek”, és ezzel azóta sem álltak le. Novemberben indítják a Galaxis Útikalauz című interaktív, online műsoruk új évadját, csütörtökönként pedig az Élő Csillagászat Kiss Lászlóval című műsorban avatják be a nézőket a csillagászat és az űrkutatás aktuális eseményeibe. Ezenkívül a legizgalmasabb űrkutatási eredményeket, űrszonda-felbocsátásokat szakkommentárral közvetítik élőben, ilyen lesz például a csillagászvilágot izgalomban tartó James Webb űrtávcső kilövése is decemberben.
Ízelítő a programokból
Szombat este hét órakor az óriásbolygók űrszondás kutatásainak legizgalmasabb eredményeibe pillanthatnak be az érdeklődők a Svábhegyen. Az előadásból kiderül majd, hogyan repült bele a Galileo űrszonda leszállóegysége a Jupiterbe, milyen vékony a Szaturnusz gyűrűje, és az is, hogy vajon hogyan eshet gyémánteső az Uránuszon és a Neptunuszon. Ezután a 150 éves távcsőóriással felkeresik az óriásbolygókat. Kezdésként a Szaturnusz mértani, térbeli és résekkel szabdalt gyűrűjének látványát élhetik át a látogatók, majd a fényes Jupiter felhősávjai – megannyi finom hullámmal, kivetüléssel és csomóval – következnek. Különleges módon a négy Galilei-hold mind a bolygó keleti oldalán sorakozik majd, a Kallisztó és a Ganümédész megkapó közelségű párt alkotnak akkor este. Ezután a Neptunusz kihívást jelentő, nagyon apró, tengerkék korongját nézik meg hatszázszoros nagyításon. Aki elég kitartó, tíz órakor az Uránusz kissé nagyobb, türkizzöldes korongját is megpillanthatja búcsúzóul.
