Az író szerint akkoriban is hasonló helyzet állt fenn, mint a közel ezer évvel később lezajlott pozsonyi csata esetében, amikor is a magyarságot kiirtani szándékozó egyesített német hadseregre a magyar haderő megsemmisítő vereséget mért 907-ben. Kr. e. a III. század végén ugyanis a Kínai Birodalomban történt változások szintén veszélybe sodorták a hunok nemzeti megmaradását.
A frissen megalakult Han-dinasztia első császára, Liu Bang nem nézte jó szemmel, hogy északon a megerősödött hunok egyesítették a lovasműveltségű rokonnépeket, és jó kapcsolatokat ápoltak a királyság felszámolását követően függetlenségüket elvesztett kínai tartományokkal, ezért úgy határozott, megsemmisíti őket. A pingcsengi csata során azonban a hunok tönkreverték a császári hadat, adófizetésre kényszerítették az egész birodalmat, és a kor legerősebb katonai nagyhatalmává váltak. Ezt követően viszont titkos háború indult a hun lélek meggyengítésére, az egység megtörésére, Bátor tengrikút azonban felismerte a háttérben zajló ellenséges törekvéseket.
A Fenn az égen hun nap ragyog című kötet cselekménye a pingcsengi csatával veszi kezdetét, és váratlan fordulatokkal tűzdelve kíséri végig a két birodalom fizikai és láthatatlan, szellemi ütközeteit egyaránt. Cey-Bert Róbert Gyula – saját elmondása szerint – a hun időkbe visszatérve is azt a lelki-szellemi szabadságharcot kívánja folytatni, amelyet könyveivel eddig is képviselt, mégpedig a magyar nemzettudat megerősítését. „A magyar nép lelki betegségének legfőbb oka, hogy elvágták gyökereitől, és olyan történelmet erőltettek rá, amely nem a sajátja” – véli a szerző, aki szerint számtalanszor el akartak már bennünket tüntetni a Föld színéről, mégis túléltük, hiszen megvan bennünk a kulturális, szellemi és lelki túléléshez szükséges kulcs.
Ahogyan több mint egy évezreden keresztül elhallgatták a legjelentősebb magyar győzelmet, a pozsonyi csatát, úgy az ázsiai és európai történelmi események alakulásában meghatározó szerepet játszó, lovasműveltségű hun elődeinkről sem hallhattunk korábban – mondja, majd hozzáteszi azt is, hogy a magyar nemzettudat elleni háború a mai napig tart. Nemrég még a finnugor elméletet erőltették ránk, a szkíta–hun–magyar rokonságot pedig – amelyet krónikáink is igazolnak – nem fogadják el, holott a legújabb archeogenetikai vizsgálatok is abba az irányba mutatnak. A Magyarságkutató Intézettel (MKI) is együttműködő Cey-Bert Róbert Gyula szerint nagy az adóssága a magyar történelemírásnak őseink igaz történetének valós bemutatásával, ugyanakkor örömét is kifejezte, hogy az MKI több különböző tudományterületen bizonyítja mindazt, amit ezer éven keresztül a magyar történelmi hagyomány tartott származásunkkal kapcsolatban.
