Széles körű társadalmi összefogás, a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a civil szféra, a művészeti és az üzleti élet együttműködésének az eredménye a Stefánia szoborpark, amelynek célja a magyarországi köztéri szobrászat megújítása. A kortárs magyar szobrászművészet legfrissebb törekvéseit bemutató tavaszi és őszi tárlatok 2016 óta választási lehetőséget kínálnak a települések döntéshozóinak, hogy igényes és változatos művek kerülhessenek köztereinkre. Addig is, amíg megtalálják végső helyüket, az alkotások megtekinthetők a Stefánia Palota kertjében, idilli természeti környezetben.
A VI. őszi tárlat megnyitóján Sal László, A-híd Építő Zrt. vezérigazgatója és a Honvédelmi Minisztérium képviselője megerősítette, hogy támogatásuk hátterében személyes elköteleződés áll, amely a társadalom tagjainak és a művészeti élet szereplőinek az összekapcsolására irányul. Köszöntőjében Klacsmann Péter, a Magyar Kultúra Egyesület elnöke, a kiállítás kurátora arra is felhívta a figyelmet, hogy a művészetnek küldetése van: a köztéri alkotás a társadalom szövetének a megerősítésére szolgál. Majd egyenként szólította a művészeket, hogy mutassák be munkáikat és motivációjukat. A vizuális élményt Kovács-Magony Ferenc zenei összeállítása egészítette ki, az alkotó, akit szülei – Kovács Ferenc szobrászművész és Magony Ida festőművész – zenésznek szántak, édesapja halála óta egyre inkább szobrászként tekint magára, hosszú ideig csak fával dolgozott, készülő kőszobra hattonnás.
Árvay Zolta képzőművészt többen is megállították az este, hiszen elsősorban festőként ismert. Hogy miért fordult a szobrászat felé, annak egyik oka az újrahasznosítás.
Lebontott ugyanis egy öreg házat, aztán a bontásból kikerülő mészkőtömbből született Beethoven morózus feje és a Dózsa Györgyöt idéző mellszobor. A művészeti ágak közötti átjárhatóság gondolatát erősíti Barabás Márton képzőművész is, aki festő szakon végzett, de az utóbbi években inkább szobrokat készít. A Munkácsy Mihály-díjas alkotót mostanában a statika feloldása foglalkoztatja, az ellendülés és a lebegés, még ha az egy vasszög ormán nem is olyan könnyen megvalósítható. Festményeinek szikár, geometrikus motívumait eleveníti fel a Billenő végtelen vagy a Crescendo című szobor. Beretvás Csanád Vitorlás című művével szerepel a tárlaton, hasonló tematikájú műveivel a Balaton partján, az idei Kékszalagon is találkozhatott a közönség.
Deák Ágnes Emlékező Judit című szobra a bibliai időket idézi, amikor Ninive királya, Nabukodonozor hadjáratot indított Izrael ellen. Az uralkodó elbizakodott hadvezére, Holofernész a forrásnál vert tábort, és nem karddal, hanem csellel akarta elfoglalni Betúlia városát. A kiéheztetett közösség már megadta volna magát, amikor Judit, a gyönyörű és istenfélő zsidó özvegy Holofernész kegyeibe férkőzött. A történet szerint Judit megbűvölte szépségével, majd lefejezte a részeg Holofernészt, elszánt tettével pedig megfutamította az ellenséget.
A keresztény kultúrához kapcsolódik Kelemen Dénes Aquamanile című munkája, a latin szó azt az állatformájú ércedényt jelöli, amelyből a miséző pap kezére öntötték a vizet.
Kelemen Dénes azonban modern és hétköznapi anyagot választott a téma megformálásához, nála ereszcsatorna a vízöntő edény.
A megnyitó ünnepségen több alkotó, például Czér Péter és Götz Johanna is úgy gondolta, hogy beszéljenek helyettük a szobrok. A fa-, fém- vagy kőtárgyak kisugárzása tagadhatatlan a természeti környezetben, érdemes tehát ellátogatni és személyesen vallatni az alkotásokat. De ne lepődjünk meg, ha a szoborként élő alakok – Beethoven, Dózsa György vagy akár Judit – szintén elkezdenek vallatni bennünket.
(A borítóképen részlet a szabadtéri kiállításról. Fotó: Teknős Miklós)
