A Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek köszönhetően az 1963-tól a The Morgan Library & Museum gyűjteményében található breviáriummal egybekötött misekönyv, a magyar késő középkor egyik legragyogóbb emléke újból kiadásra került idehaza.
Az eredetileg pergamenre írt, gazdagon díszített kézirat a főpapot liturgikus és devocionális kötelességei teljesítésében segítette. Első felét egy breviárium, vagyis papi imakönyv, második felét pedig egy misekönyv alkotja. Az elejére kalendáriumot helyeztek el, amelyben az egyházi év rendje és ünnepei voltak nyomon követhetők. A kis méret, illetve a két, eltérő funkciójú mű egy kötetben való elhelyezése azt mutatja, hogy Kálmáncsehi Domonkos elsősorban utazásai során használhatta a kódexet. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet a reprint kiadással a kódexkutatást is segíteni kívánja, az Országos Széchenyi Könyvtár Corvina programjának keretei között dolgozzák fel ugyanis a négy kötetből álló anyagot, mint az egyik legfontosabb külföldön lévő Hungarica-kódexcsoportot. A középkori kódexek jelentős hányada elpusztult a történelem viharai során, a fennmaradtak nagy része pedig külföldre került. Kálmáncsehi könyve 1782-ben a Klagenfurt melletti Viktring ciszterci apátságában volt, majd a Lichtenstein hercegek könyvtárába, Bécsbe került, és csak 1948-ban tűnt fel az amerikai műkereskedelemben.
Az 1900-as évek elején Hoffmann Edit művészettörténész éppen e kódex alapján bizonyította, hogy létezett Budán egy királyi könyvkészítő műhely Mátyás idejében.
Miközben a tekintélyes, bőrkötésű könyvet forgatom a bemutatón, furcsa kettősséget érzek; hiszen az aranyszegélyű, vastag lapok frissen, ropogósan hajlanak sorban egymásra, ahogy lapozgatok; közben pedig tudom, hogy az eredeti, aprólékosan megfestett és iniciálés, míves írással teli oldalakat több mint fél évszázaddal ezelőtt másolták és díszítették magyar és itáliai mesterek. A reneszánsz mintázat mellett megfigyelhetőek a közép-európai gótikus könyvfestészet elemei is; helyenként hosszan elnyúló, hegyes levelű, elegáns indák kacskaringóznak, az iniciálék pedig egyöntetűen gótikus stílusúak. Az itáliai reneszánsz és a helyi művészeti tradíció természetes összeolvadásának lehetünk tanúi e lapokon. Kálmáncsehi Domonkos nem csupán elkészíttette, de használta is kódexeit. Erről tanúskodnak a saját maga által, latinul írt bejegyzések. A prépost egyenletes, precíz betűi szinte észrevehetetlenül simulnak a kódexbe. A hozzáírt szövegből kiderül, hogy a könyvet 1481-ben másoltatta, ami azért egyedülálló, mert a középkori kódexeket legtöbbször nem datálták. Azt is megtudjuk, hogy ebben az esztendőben Kálmáncsehi Domonkos negyvenkilenc éves volt; születési évére egyedül ez a forrás enged következtetni.
