– Gyöngyössy Imrére emlékeztek az örök városban filmvetítéssel és egy kétnyelvű verseskötet bemutatásával. Miért tartják fontosnak, hogy a karizmatikus költő-filmrendező emlékét őrizzék itt Olaszországban is?
Petényi Katalin: Gyöngyössy Imre egész életében szorosan kötődött Itáliához. Anyanyelvi szinten beszélt, verseket is írt olaszul. Első játékfilmjét, a balladai hangvételű, spirituális ihletésű Virágvasárnapot átütő sikerrel fogadta az olasz közönség és a kritika: a pesarói fesztivál bemutatójakor az olasz újságok a „magyar Pasolininek” nevezték. Filmjeit vetítették a legjelentősebb olasz fesztiválokon, a Velencei Biennálén, a pesarói nemzetközi fesztiválon, San Remóban a Jób lázadásával megnyerte a fesztivál fődíját, 1983-ban tíz filmjéből retrospektív-sorozatot rendeztek Rómában (ANCCI) és olasz nyelven kiadták válogatott verseit és Barokk passió című drámáját. Így munkássága ismert volt a szakma és a közönség előtt, de közben felnőtt egy új generáció, akiknek a Remény a holnapban retrospektív-sorozat adott lehetőséget, hogy megismerjék Gyöngyössy Imre költő-filmrendező életművét.
– Miközben Gyöngyössy Imre filmjeit rendszeresen mutatták be a Velencei Biennálén és más olasz városban, költői látásmódjára felfigyelt az olasz kritika, díjakkal tüntették ki, versei Magyarországon íróasztalfiókban maradtak. Mi volt ennek az oka?
Petényi Katalin: Gyöngyössy Imrének a vers nagyon fontos önkifejezési forma volt. Első versei a pannonhalmi gimnázium Piccolo lapjában jelentek meg. 1951-ben letartóztatták és egy koncepciós perben három év börtönbüntetésre ítélték. A börtönben fejben, papír és ceruza nélkül olasz nyelven verseket írt, melyeket később lejegyzett. Versei a későbbi években is szaporodtak, de továbbra is az állambiztonsági szervek célkeresztjében állt, verseinek kiadását nem engedélyezték. Versei életében csak Rómában jelentek meg olasz nyelven, magyarul csak halála után, 1999-ben.
– Milyen filmeket mutattak be és miért pont ezeket az alkotásokat választották?
Kabay Barna: Terdik Sebestyén kurátor azokat a legjelentősebb Gyöngyössy-filmeket választotta, amelyek egyszerre érintették meg a hetvenes-nyolcvanas évek mozinézőit és üzenetük a mai embernek is aktuális. Fontos szempont volt az is, hogy az életmű sikerfilmjei mellett (Virágvasárnap, Jób lázadása, Két elhatározás stb.) a csak Németországban bemutatott vagy Magyarországon is elfelejtett ismeretlen kiemelkedő alkotásokat is bemutassa. (Férfiarckép, Add tudtul fiaidnak, Töredék az életről, Száműzöttek) Az egyik ismert magyar filmesztéta az elmúlt napokban a teljes magyar életművet nagy fehér foltnak nevezte. Egy másik fiatal kritikus a költő-filmrendezőt az elfelejtett zseniként emlegeti.