Versekkel legyőzhetjük-e a kötél utolsó rántását?

Gyöngyössy Imre börtönben, papír és ceruza nélkül fejben olaszul írta a verseit, később jegyezte le őket. Most jelentek meg először nyomtatásban.

A szélesebb kulturális köztudat számára elsősorban filmrendezőként ismert, 1994-ben elhunyt, Balázs Béla-díjas Gyöngyössy Imre magyarul eddig soha nem publikált verseit tartja kezében az olvasó a Nap Kiadó jóvoltából, mégpedig kétnyelvű kiadásban. Erre azért is szükség van, mert Gyöngyössy Imre életművének egy részét olasz nyelven írta – ráadásul fejben: „Az olasz szakos egyetemi hallgatót 1951-ben letartóztatták, és egy koncepciós perben összeesküvés vádjával három év börtönbüntetésre ítélték. A sztálinizmus politikai börtöneiben verseit papír és ceruza nélkül, fejben írta” – áll Petényi Katalin Balázs Béla-díjas rendező, egyetemi tanár, nem mellesleg Gyöngyössy Imre felesége a kötethez írt előszavában, majd – ha továbblapozunk – ezzel a fejezetcímmel találkozunk:

„Börtönben papír és ceruza nélkül fejben olaszul írt, később lejegyzett versek, töredékek”.

És hogy miért tett így? Íme a magyarázat: „Ha megkérditek egyszer, / miért írtam olaszul ezeket a verseket: / mert elűztek anyanyelvemből / mert nem akarok csalódni / az édes magyar nyelv visszhangjában / mert ezek a szavak már / az utolsó bölcsődalok szarkofágunkon. // Ezek a szavak nem szólhatnak / drága meggyötört anyám szájából, / aki őrt állt a kínzókamrákkal szemben / a piszkos kocsmák ajtajában / állt / türelmesen / fegyelmezetten / mint a pompeji katona. / Az anyám megnémult.”

Gyöngyössy Imre versei magyarul és olaszul olvashatók Forrás: A kiadó

Hihetetlen erejű versek ezek, de még közülük is kiemelkedik az Egy fiatal meggyilkolt barátom tiszteletére és emlékére című vers egyik szakasza… az ember olvassa, olvassa, és akkor szembejön egy ilyen kép:

„Harmadik zárkatársunk

egy öreg parasztember a Tisza mellől

nyakával folyton

tornagyakorlatokat végzett,

hogy a kötél utolsó rántását legyőzze.”

Rég vágott mellbe ennyire vers. Vagy íme az Antistrófák részlete: „Az élők egyformák, kérem. / Hanem aztán a halálban / színt vált – úgy tetszik / valamennyi kivirágzik, / más-más lesz, / ki tarjagos, / éretlen szederszín, ki könnyen pirul, / mert restelli magát, / sőt olyan, mint aki rátalált / mosolyog rám.”

Természetesen a börtönélet és a halál árnyékában zajló élet rettenete mellett megvan ezekben a versekben minden más is, amit az olvasók elvárnak a költőktől: komoly filozófia, lételméleti kérdések boncolgatása, közéleti utalások sora, szépség, élet és halál.

Érvényes és megfontolandó „tanulságokkal” is szolgál a kötet, íme például a Plakát-rondó című vers: „ÉLJÜNK TISZTÁN / Tavasszal lezúdulnak a vizek // LEGYÜNK KÉSZEN / Nyáron lezúdulnak a vizek // A TEST SZERELEMRE / Ősszel lezúdulnak a vizek // A SZELLEM MUNKÁRA / Télen lezúdulnak a vizek // A LÉLEK HALÁLRA / Tavasszal lezúdulnak a vizek //”.

Nagy költészet Gyöngyössy Imre művészete, érdemes olvasni, újraolvasni. Külön érdeme a kötetnek a mindig a páratlan oldalon található olasz változat megléte, amely még azokat az olvasókat is gyönyörködtetni tudja, akik nem beszélnek olaszul, de vágynak a költészet dallamos nyelvére más népek szavaival is.

Gyöngyössy Imre: Stigma. Válogatott versek. Kétnyelvű kiadás, olaszul: Stigma. Poesie scelte. A magyar nyelven írt verseket Roberto Ruspanti, az olasz nyelven írt verseket Petényi Katalin fordította. Nap Kiadó, Budapest, 2021.

(A borítóképen Gyöngyössy Imre portréja. Forrás: Hír.ma)