Tóth Eszter Zsófia trianoni történetei határozottan hívják föl a figyelmet a transzgenerációs traumák kibeszélésének szükségességére. Ezt támasztja alá a kötet utószavában megfogalmazott szerzői szándék. „E sorok írójának történészként meggyőződése, hogy a kibeszéletlen huszadik századi történelmi traumák mérgezik több generáción keresztül is az életet. Többek között a Gulag, a hadifogság, a kitelepítés élményei és azok elhallgatása miatt sokan fojtották alkoholba bánatukat, ami a következő nemzedéknél megjelenhetett úgy, mint egy lehetséges problémamegoldási mód nehéz helyzetben. Ha nem alkohol, akkor drog vagy gyógyszer. Vagy gondoljunk a második világháború poklában eltűntekre, a Don-kanyarból soha haza nem tértekre, akiket évtizedeken át vártak haza, soha nem engedtek el, nem gyászoltak meg a családtagok. Ennek minden terhével együtt. Mert aki »csak« eltűnt, annak sírja nincs, bármikor betoppanhat, megörvendeztetve az anyai, testvéri szívet. Aztán eltelik egy egész élet, és nem jön vissza. Szerencsésebb esetben megtalálható internetes hadifogolyadatbázisban, veszteséglajstromokban, a levéltárak porában. És akkor meggyászolható és elengedhető.”
Tóth Eszter Zsófia: Trianoni történetek Szabadkától Budapestig. Szabadka, Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, 2021.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!