A minap épp nézegettem szállásom étkezőjének teraszáról a szemben lévő bűnagy hegyeket és a magasban kérődző teheneket, melyek a majdnem függőleges legelőkön tökéletesen egyensúlyoztak nagy testükkel. Bár nem szokásom, de számolgatni kezdtem, miként lehet az, hogy ilyen pályán is képesek egyensúlyozni.
Vagy rövidebb az itteni tehenek két lába, mint a másik kettő, és cserével kiegyensúlyozódik – elmélkedtem – , vagy valamilyen fizikai abszurditásnak lehetünk tanúi. Megkérdezem a fiamat, aki fizikus szeretne lenni. Így töprengtem, amikor a legnagyobb meglepetésemre a magashegyi képbe oldalról beszaladt egy ember, és továbbhajtotta a marhákat. Azt már ésszel nem tudom felfogni, hogy nem pottyant le vagy szédült a mélybe. Majd kaszálni kezdett lefelé. Reflexből behunytam a szemem, mert szédülni kezdtem a látványtól.
Arra lettem figyelmes, hogy románul beszélnek hozzám. Gyimesközéplokon, ahol ötezer magyar mellett csak 24 román él. Ebből is megtalált most engem egy, pont a régi időkbeli állomásfőnök, aki épp a helyi pálinkát kortyolgatta.
– Ilyenek a csángók, jól bírják a le-fel mászkálást – magyarázta nekem országa nyelvén, és máris rátért az itteni népesség bemutatására.
– Szegények, ha a közeli Csíkba mennek, csángóknak nevezik őket, ha Bákóba, akkor bozgoroknak (hazátlanoknak), ha Magyarországra, akkor románoknak. Nem lehet könnyű nekik. De én szerencsére igazi székely asszonyt vettem feleségül, a hegyen túlról, nem helyit – mondta, és ennek örömére felhörpintette a maradék italát. Éppen nagy levegőt vett, hogy belevágjon a sűrűsödő témába, így jobbnak láttam elbúcsúzni tőle és nem folytatni az eszmecserét.
Felmentem a szobámba, de ömlöttek az emlékeim, hogy milyen igazságtalanul kezelik ezeket a kedves embereket, akik a mai napig is, öregtől fiatalig, még egy idegentől is úgy búcsúznak el, hogy „Isten magával!”. Az ember pedig olyan, hogyha mindenkitől ezt hallja, bizony úgy érzi, nincs egyedül ebben a nagy világban.
Eszembe jutottak azok az édes kis csillagszemű gyimesi gyermekek, akiknek a napokban tartottam gyermekelőadásokat: szépek, okosak, kedvesek, találékonyak, huncutok és csodálatosak. Egy hét alatt kilenc előadást játszottam a Gyimesekben, különböző iskolákban, és kiváló gyermekanyagot találtam.
