A filmből nem igazán derül ki, miért teszi, de nem is érdekes. Sokkal érdekesebb az, hogy a filmrendező miképpen ábrázolja azt a lélektani állapotot, ahogyan percek alatt szétesik minden. Manuel Alberto Claro operatőr egészen különleges beállításban mutatja be azt a fájdalmat, amelyet egy férfi akkor érez, ha élete párja elárulja őt, az előtérben a közös gyermeket mutatva. Tudjuk jól: keresztény kultúrkörünk egyik legnagyobb értéke a megbocsátás. A filmben a férfi is megbocsát a nőnek, de az alkotás – okosan – arra is felhívja a figyelmet, hogy ettől függetlenül soha nem lehet az ilyet elfelejteni. Korunkban, amikor erkölcsi törvények relativizálásán dolgozik a politikai és művészi élet fele, egy olyan film, amelyik arra hívja fel a figyelmet, hogy az igazi boldogság az, ha egy párkapcsolat egy életen át ki tud tartani, felér azzal, ha egy étterem megkapja a legjobb minősítést, sőt mondhatjuk úgy is, hogy minden pénzt megér.
Borítókép: jelenet a filmből (Forrás: Vertigo Média Kft.)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!