Aki elsírta magát a Fonográf feloszlásakor – In memoriam Németh Oszkár

Nem mindennapi jelenség volt Németh Oszkár dobolása a színpadon, a kiváló zenészkollégák mellett a figyelmet minduntalan magára vonta ő is a koncerteken. A szinte mindig vidám, mosolygós, pomázi sváb családból származó zenész, aki a Tolcsvayék és a Trióban, majd a Fonográfban lett országosan ismert, nemrég itt hagyott minket.

Forrás: Beatkorszak blog.hu

Szörényi Levente nem rejtette véka alá véleményét azzal kapcsolatban, hogy Németh Oszkár halálhírét a DK-s politikus Gréczy Zsolt tette közzé: 

Mennyire szánalmas, ahogy az ellenzéki sajtó ráugrott a témára, félresiklatva a valóságot. Németh Oszkár halálhíre nem lehet része politikai kampánynak, ez nem katasztrófaturizmus! Biztos, hogy a kiváló egykori zenésztársam elvesztése kapcsán nekem ezekre kell gondolnom? Remélem, hogy az én elkerülhetetlen elmúlásomat méltóbb közegben fogja megtudni a világ, és nem Gréczy Zsolt fogja azt szétkürtölni.

Szörényi Levente azt is elmondta Németh Oszkárról, hogy nagyon pontos dobos volt, ami ezen a poszton az egyik legfontosabb tényező, de ezenkívül rendkívül cizelláltan és szellemesen játszott, sok finom trükkje volt a hangszerén. „Nagy szeretettel gondolok az ő művészetére” – fogalmazott Szörényi Levente. A muzsikus anekdoták közül a Kossuth-díjas zeneszerző felidézte, hogy amikor 1974-ben az első Fonográf-lemezt vették fel, bérbe szerették volna kérni Brunner Győzőtől a pergődobját, mert az övé messze jobb minőségű volt, mint Németh Oszkáré. A Metro egykori dobosa azonban még pénzért sem volt hajlandó ezt megtenni, mondván, hogy inkább vegyenek maguknak. Elmondta azt is, hogy az Oszkár blues zenéjét valójában nem Németh Oszkár szerezte, de szociális megfontolásból az ő nevét jegyezték be zeneszerzőként, ahogy az akkoriban megszokott volt, hiszen még nem létezett az előadói jogdíj kategóriája.

Németh Oszkár 1988-ban csatlakozott az akkor már sikereinek csúcsán túljutott Bojtorjánhoz. Utóbbi csapatot persze már jóval régebbről ismerte, mert a Fonográffal 1979-ben közös ORI-turnén vettek részt, sőt az ennek záróakkordjaként lezajlott műsortemetésen meglepetésszerűen fellépett a Bojtorján-koncert közben a Fonográf többi tagjához hasonlóan, és a Bojtorján együttes tagjaiban ekkor dőlt el véglegesen a kérdés, hogy igenis szükségük van egy dobosra, mert úgy sokkal jobban szólnak (ő lett aztán Barna Zoltán, alias Csibi). Kemény Győző, a Bojtorján vezetőjének visszaemlékezése szerint Németh Oszkár, amikor még nem játszott náluk, egy alkalommal ki is segítette együttesüket a Dal Ágotáról című dalban. Ez végül nem került fel az együttes nagylemezei közül egyikre sem, viszont az egyik Egymillió fontos hangjegy című televíziós műsorban elhangzott, immáron Németh Oszkár nélkül. Móricz Mihály gitárossal 1992-ben megalapította a nevük monogramjára utaló NOcoMMent zenekart, az ezredforduló környékén pedig Zorán kísérő zenekarában is játszott.

A Fonográf együttes 1980-ban: elől Szörényi Szabolcs és Szörényi Levente, mögöttük Móricz Mihály, Németh Oszkár, Tolcsvay László és Bródy János   Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

A Fonográf 2004-ben Szörényi Örssel kiegészülve a Kisstadionban koncertezett, majd 2018-ban állt össze utoljára, amikor a Papp László Budapest Sportarénában Németh Oszkár ugyancsak előadta – elénekelte és eldobolta – a Ha csókol a szád című, a féltékeny férfiakat megéneklő opuszt, ami az ő örömjátéka volt. Ehhez a számhoz megszokott módon, mint egy vándormuzsikus, vagy még inkább mint egy cirkuszi mutatványos a színpadra a hátán egy nagydobbal vonult be, egyik lábára a nagydob verőjét, másik lábára pedig a lábcint erősítették spárgával, és lépésenként egyik, illetve másik adta az ütemet, mindenki nagy örömére. Ezt a kunsztot itt a Földön már nem láthatjuk tőle, ahogy a megszokott felállással már a Fonográf sem fog játszani. Az égi zenekar egyre népesebb táborában azonban biztosan nagyon jókat játszik ő is a többiekkel.

Borítókép: Németh Oszkár dobos (Beatkorszak.blog.hu)