Németh Oszkár Pomázon egy bálon játszott először egy tangóharmonikás-dobos duó fellépésének szünetében, mindenféle előkészület és előismeret nélkül, amikor kiderült, hogy van érzéke a doboláshoz. Gyerekkorában keménykötésű könyveken bontogatta szárnyait otthonukban, saját maga faragta dobverőkkel, majd az Echo együttes technikusa lett, ahol szert tehetett a szakma csínjára-bínjára, mert itt már alkalma volt rendes dobfelszerelésen játszani, de ezt kiegészítendő még kölcsönzött is egy dobcuccot, amin szabadon gyakorolhatott. Első komolyabb zenekara a Sakál Vokál volt, ahol együtt játszott Móricz Mihály gitárossal is. Innen mentek a Tolcsvayék és a Trióba, akikkel 1972-ben kiadtak egy nagylemezt is. Ez idő tájt szerepelt vendégzenészként Pomázi Zoltán mögött a ritmusszekcióban is Szörényi Szabolccsal együtt, amikor az 1972-es Virágot ültettem című televíziós vetélkedőműsorhoz felvettek három dalt a Magyar Rádió 6-os stúdiójában, s ezek közül Pomázi Zoltán a Kádár Kata balladáját adta elő.
1973 szilveszterén a Fonográf alapítói közé tartozott, aminek apropóját az jelentette, hogy játszott Szörényi Levente első, a lemezborítója miatt kezdetben hányatott sorsú Utazás című szólólemezén. A nagy balatoni koncertkörutak közepette ő volt az, aki főzött a csapatra, amihez általában már délelőtt bevásárolt. Egy ilyen alkalommal született a Lökd ide a sört! is, amikor egy nagy esőzés miatt elmaradt a balatonföldvári koncertjük, és az ehelyett tartott sörözés közben jutott eszükbe ez a dallam, amibe az egész zenekar beszállt, Bródy János pedig még akkor éjszaka megírta rá a szöveget. Az István, a király lemezén 1983-ban a Fonográf tagjaként szintén ő dobolt, és állítólag amikor Szörényi Levente 1984-ben a Budapest Sportcsarnok-beli (egyébként háromszor egymás után telt házas) koncertjeik sajtótájékoztatóján bejelentette a banda feloszlását, ő volt az, aki elsírta magát. Saját bevallása szerint akkor hirtelen az jutott eszébe, nem tudja, hogyan tovább a könnyűzenei pályán. A zenekar ugyan ezek után nem koncertezett a visszatérő bulikat leszámítva, de Szörényi Levente 1986-os, valamint Bródy János 1985-ös és 1989-es szólólemezén ők játszottak, ahogy Halász Judit 1991-es albumán, valamint az 1988-as Fehér Anna című Szörényi–Bródy-rockballada lemezváltozatán is.
Szörényi Levente nem rejtette véka alá véleményét azzal kapcsolatban, hogy Németh Oszkár halálhírét a DK-s politikus Gréczy Zsolt tette közzé:
Mennyire szánalmas, ahogy az ellenzéki sajtó ráugrott a témára, félresiklatva a valóságot. Németh Oszkár halálhíre nem lehet része politikai kampánynak, ez nem katasztrófaturizmus! Biztos, hogy a kiváló egykori zenésztársam elvesztése kapcsán nekem ezekre kell gondolnom? Remélem, hogy az én elkerülhetetlen elmúlásomat méltóbb közegben fogja megtudni a világ, és nem Gréczy Zsolt fogja azt szétkürtölni.
Szörényi Levente azt is elmondta Németh Oszkárról, hogy nagyon pontos dobos volt, ami ezen a poszton az egyik legfontosabb tényező, de ezenkívül rendkívül cizelláltan és szellemesen játszott, sok finom trükkje volt a hangszerén. „Nagy szeretettel gondolok az ő művészetére” – fogalmazott Szörényi Levente. A muzsikus anekdoták közül a Kossuth-díjas zeneszerző felidézte, hogy amikor 1974-ben az első Fonográf-lemezt vették fel, bérbe szerették volna kérni Brunner Győzőtől a pergődobját, mert az övé messze jobb minőségű volt, mint Németh Oszkáré. A Metro egykori dobosa azonban még pénzért sem volt hajlandó ezt megtenni, mondván, hogy inkább vegyenek maguknak. Elmondta azt is, hogy az Oszkár blues zenéjét valójában nem Németh Oszkár szerezte, de szociális megfontolásból az ő nevét jegyezték be zeneszerzőként, ahogy az akkoriban megszokott volt, hiszen még nem létezett az előadói jogdíj kategóriája.
Németh Oszkár 1988-ban csatlakozott az akkor már sikereinek csúcsán túljutott Bojtorjánhoz. Utóbbi csapatot persze már jóval régebbről ismerte, mert a Fonográffal 1979-ben közös ORI-turnén vettek részt, sőt az ennek záróakkordjaként lezajlott műsortemetésen meglepetésszerűen fellépett a Bojtorján-koncert közben a Fonográf többi tagjához hasonlóan, és a Bojtorján együttes tagjaiban ekkor dőlt el véglegesen a kérdés, hogy igenis szükségük van egy dobosra, mert úgy sokkal jobban szólnak (ő lett aztán Barna Zoltán, alias Csibi). Kemény Győző, a Bojtorján vezetőjének visszaemlékezése szerint Németh Oszkár, amikor még nem játszott náluk, egy alkalommal ki is segítette együttesüket a Dal Ágotáról című dalban. Ez végül nem került fel az együttes nagylemezei közül egyikre sem, viszont az egyik Egymillió fontos hangjegy című televíziós műsorban elhangzott, immáron Németh Oszkár nélkül. Móricz Mihály gitárossal 1992-ben megalapította a nevük monogramjára utaló NOcoMMent zenekart, az ezredforduló környékén pedig Zorán kísérő zenekarában is játszott.
A Fonográf 2004-ben Szörényi Örssel kiegészülve a Kisstadionban koncertezett, majd 2018-ban állt össze utoljára, amikor a Papp László Budapest Sportarénában Németh Oszkár ugyancsak előadta – elénekelte és eldobolta – a Ha csókol a szád című, a féltékeny férfiakat megéneklő opuszt, ami az ő örömjátéka volt. Ehhez a számhoz megszokott módon, mint egy vándormuzsikus, vagy még inkább mint egy cirkuszi mutatványos a színpadra a hátán egy nagydobbal vonult be, egyik lábára a nagydob verőjét, másik lábára pedig a lábcint erősítették spárgával, és lépésenként egyik, illetve másik adta az ütemet, mindenki nagy örömére. Ezt a kunsztot itt a Földön már nem láthatjuk tőle, ahogy a megszokott felállással már a Fonográf sem fog játszani. Az égi zenekar egyre népesebb táborában azonban biztosan nagyon jókat játszik ő is a többiekkel.
Borítókép: Németh Oszkár dobos (Beatkorszak.blog.hu)
