időjárás 1°C Natália 2021. December 9.
logo

Hatvan fotográfia mesél Törőcsik Mari páratlan pályájáról

Petrovics Gabriella
2021.11.24. 21:00 2021.11.26. 21:16
Hatvan fotográfia mesél Törőcsik Mari páratlan pályájáról

„Tudom-e úgy, ahogyan csak én tudhatom” címmel nyílt fotókiállítás Törőcsik Mari a Nemzeti Színházban töltött évtizedeinek emlékére a teátrum három emeletén. A tárlaton többnyire fekete-fehér fényképek, jelmezek, újságcikkek, interjúrészletek és pályatársak visszaemlékezései idézik fel a színésznő rendkívüli pályájának az ország vezető színházához kötődő legfontosabb állomásait.

Negyven év hatvan képben – egy felejthetetlen pálya pillanatai elevenednek meg előttünk a „Tudom-e úgy, ahogy csak én tudhatom” című tárlaton. Egy pályáé, amelynek hat évtizedéből négy a Nemzeti Színházban telt el. Ezeket az időszakokat idézik fel mások mellett Keleti Éva, Eöri Szabó Zsolt és Benkő Imre többnyire fekete-fehér fotói. De emellett jelmezek, kellékek és különféle dokumentumok is segítenek betekinteni a kulisszák mögé és visszaemlékezni azokra az előadásokra, amelyekben Törőcsik Mari szerepelt.

Fotó: Petrovics Gabriella

Koltai Lajos világhírű operatőr, rendező a kiállításmegnyitón így emlékezett vissza a színésznőre: Mari egy új szerep érdekében teljesen át tudta állítani az idegrendszerét, teljesen azonosult a szereppel, és abból táplálkozva építette fel a karaktert. Pilinszky János szerint az alkotás kiindulópontja a „semmi tudása”. Mari pedig minden szerepével, akár filmen, akár színházban így tett. A színházi archívum több mint százharminc szerepéről tud, ebből hatvanötöt a Nemzeti Színház előadásaiban játszott. Ahogy a tárlat elején olvashatjuk:

Én a Nemzeti Színházba léptem be főiskolásként, és onnan fogok meghalni

 – nyilatkozta a színésznő, aki 1958 és 1979, majd 2002 és 2021 között, haláláig a Nemzeti Színház művésze volt. Büszkén emlegette, hogy a 2002-ben megnyíló új Nemzeti társulatába elsőként őt szerződtette Schwajda György igazgató. Utoljára a 2016-ban bemutatott Galilei életében lépett itt színpadra.

Fotó: Petrovics Gabriella

A Magyar Távirati Iroda, az Országos Színháztörténti Múzeum és Intézet és a Nemzeti Színház archívumából válogatott fotográfiák ennek a gazdag színházi pályafutásnak a Nemzeti Színházhoz kötődő négy évtizedét tárják elénk. Kornya István kurátor és munkatársa, Eöri Szabó Zsolt időrendben vezet végig minket ezen a kivételes pályán. Így láthatunk jelenetképeket egyebek mellett az 1956-os első nemzetis szerepből, a Sipsiricából, az 1958-as Peer Gyntből, az 1959-es Tánya első sikeréről. Képek mesélnek olyan jelentős előadásokról mint például a Liliomfi (1962), a Csongor és Tünde (1965), a Vágóhidak Johannája (1968), a Rómeó és Júlia (1971), a Téli rege (1978) vagy a Háromgarasos opera (1981). A Csongor és Tündében Törőcsik Mari Tündét alakította, s Demeter Imre a Film Színház Muzsika lapjain így írt róla: Törőcsik Mari egyéni bája, könnyedsége, a szövegmondás tisztasága és játékának légies puritánsága nyűgözte le a közönséget. Az egyik üvegvitrinben pedig megtaláljuk Tünde jelmezét és az előadás plakátját is. További fényképek idézik fel az utóbbi évek utolsó nagy szerepeit, a Viktor Rizsakov rendezte 2014-es Éjjeli menedékhely Lukáját, vagy az utolsó előadást, amelyben Törőcsik Mari a hetvenhárom éves Galileit alakította.

Szoktam mondani, hogy volt öt-hat estém. Most már, hatvan év színpad után talán hét-nyolc is. Amikor a véletlen, a csillagok állása, a jóisten tudja, mi által elrepül az előadás. Mindig mindent meg kell tenni, hogy ez megtörténjen, de nincs rá garancia, hogy ez az ember életében akár egyetlenegyszer is összejön. Ritka kincs… Nem azt kérdezem, tudom-e úgy, mint más, még további ezer jó színész. Én azt kérdezem, tudom-e úgy, ahogyan csak én tudhatom. Tudom-e úgy, hogy ezért érdemes még engem választani, csakis engem. Itt kell a bátorság, sokszor vakmerőség, és itt kell az önkontroll is…

– mondta Törőcsik Mari Bérczes Lászlónak, a 2016-ban megjelent beszélgetőkönyvében. De nem volt teljesen igaza: ez a repülés sokkal hosszabb ideig tartott, és nem csupán hét-nyolc estén át sodorta magával a nézőket. Ezt igazolják a tárlat fotográfiái, amelyeket január végéig az előadások előtt egy órával, illetve az előadások alatt tekinthetnek meg.

Borítókép: Részlet a „Tudom-e úgy, ahogy csak én tudhatom” című tárlatból (Fotó: Petrovics Gabriella)