Karácsony János büszke székely felmenőire

– A járvány idején két nagylemezre való anyagot is írtam, de úgy látom, most még nincs értelme kísérletezni újdonságokkal, inkább a kitaposott utat járom – mondta Karácsony János gitáros. A Locomotiv GT-be Barta Tamás ajánlotta maga helyett, miután az amerikai turnéról nem tért haza a zenekarral. Azt megelőzően a Ferm, majd a Generál együttesben írt dalokat, gitározott és énekelt, aztán az LGT négy és fél évtizedes működése, majd megszűnése után – saját produkciói mellett – a Csík–Presser–Karácsony, valamint a Zenevonat és más formációk vendégeként lép színpadra. A zenésszel erdélyi felmenőiről, a híres gitárjáról és jövőbeli terveiről beszélgettünk.

20211026 SZENTENDRE KARACSONY JANOS VOLT LGT ZENEKAR GITAROSA ZENESZERZO DALSZOVEG IRO HAVRAN ZOLTAN MAGYAR NEMZET Fotó: Havran Zoltán

– A nemrég elhunyt Póka Egon nyilatkozta egyszer egy televíziós műsorban, hogy „nem is igazi zenész az, aki még nem szeretkezett a hangszerével”. A pejoratív felhangokat kizárva, mi erről a véleménye?

– Egon nagyon beletrafált valamibe, abszolút egyetértek a megállapításával. Létezik azonban egy másik olvasat is: a hatvanas-hetvenes évekbeli, „kőkorszaki” hiánygazdaságra gondolok, amely alól a hangszerbeszerzés sem volt kivétel. Nagy szerencse és sok pénz kellett ahhoz, hogy hosszú várakozást követően, valamilyen kerülő úton a zenész jó minőségű hangszerhez juthasson. A nehéz és körülményes elérhetőség utáni birtokbavétel persze annál nagyobb örömöt és megbecsülést szerzett a tulajdonosának.

– Pár éve érdekes zenei kirándulást tett: szerepet vállalt Händel Messiás című oratóriumának Várkonyi Mátyás-féle átiratában, Messiás.ma című művében. Az iskolai klasszikus zenei képzés vagy a régi generálos barátság okán kapott rockzenészként meghívást a darabba?

– Mátyással az LGT-be való belépésem után, leszámítva a Generál nosztalgiakoncert-sorozatát, jó ideig nem találkoztunk. Nem tudom megmondani, hogy milyen szempontok alapján választott épp engem, de azt gondolom, hogy ebben a sajnos eléggé rövid ideig tartó, ám szép sikereket hozó generálos kapcsolat is közrejátszhatott. Miképpen az is lehetséges, hogy az énekhangom – vagy a többi közreműködő gitáros mellett éppen az én gitárjátékom – kellett ahhoz a pár dalhoz, amelyben a zenekarral együtt közreműködtem. Ő látta át és álmodta meg az egészet karmesterként és zenei vezetőként, mindenesetre én nagyon élveztem ezt a munkát. 

Sajnálatos, hogy a darab a hosszú promóciós sorozat és a temérdek befektetett munka ellenére is mindössze három előadást élt meg.

– Ha már a zenei kikacsintásoknál tartunk, visszanyúlva a nyolcvanas évek elejére, a Supergroup elnevezésű alkalmi formációval izgalmas vállalkozásba fogtak, amely egy nyári turnét, valamint egy nagylemezt eredményezett. Belülről is úgy tűnt, hogy a rockzene és a dzsessz e különleges fúziója életképes lehet?

– Sosem volt idegen számomra a közösségi munka, hiszen az LGT-produkciók is erről szóltak. A Dés László és társai által művelt modern dzsessz fuzionált az általam, illetve Tátrai Tibor, Lerch István, Solti János és mások által képviselt rockműfajjal. A személyes kontaktus, a barátság találkozott a zenei elképzeléseinkkel és kvalitásainkkal, tehát ez a fúzió kívül-belül életképes.

– Az LGT megszűnését követően is folytatta a különböző formációkban való muzsikálást, ahogy a Zenevonattal is. Feltételezem, az előbbivel töltött több mint négy évtized nem múlt el nyomtalanul. De mennyire elégíti ki az „új” produkcióval való közös munka?

– Ami a Zenevonat produkciót illeti, csak dicsérni tudom. Az Abrakazabra zenekar hosszú éveken keresztül nagyon sok ismert sztárt kísért, ráadásul szinte minden műfajban, a rock and rolltól kezdve a metálig. Így került képbe először Somló Tamás, majd én is csatlakoztam, aztán jött Solti János. Eleinte mindenki a saját, önálló műsorával szerepelt, ezekben persze ott voltak az LGT-dalok is. Később felmerült, hogy állandó vendégként olyan műsort állítunk össze, amely most már célzottan – de nem erőszakosan és nem ­öncélúan – a Locomotiv GT legismertebb darabjait, akár átdolgozásait tartalmazza. Ehhez egy énekes (Heinz Gábor Biga), majd egy újabb szólista (Veres Mónika Nika) csatlakozott vokállal és fúvósokkal megszólaltatva. A Zenevonat rendkívül hamar összekovácsolódott, aztán Tamás halála után ez a műsor Jánoskával és velem állandósult.

– Merre jár mostanság a Zenevonat?

– A koronavírus-járvány persze ebbe is belerondított, de júniustól, a nyitástól kezdve eddig huszonegy előadást csináltunk országszerte. Jelenleg kis szünetet tartunk, de Pakson épp szilveszter napján fogunk játszani. Emlékezetes többek között az idei nyári, VeszprémFest-előadás, ahol meghívott vendégekkel itt is rengeteg ember előtt léptünk színpadra, óriási sikerrel. 

A jövőre nézve ezt szeretnénk állandósítani, hiszen Falusi Mariann, Vitáris Iván, Roy és Mező Misi közreműködése sokat dobott a műsoron.

– És merre jár Karácsony János?

– A nyári tizenhét állomásból álló turné után elkezdtük a Csík–Presser–Karácsony-előadás-sorozatot, mely egészen szilveszterig tart. Jövőre a tendencia mindkét említett produkcióval folytatódik. Gondolkodom még egy különálló Karácsony János-est összeállításában, amelynek az alapja az a trió, amellyel jelenleg is játszom. Annak ellenére, hogy a járvány alatt két nagylemezre való anyagot is írtam, úgy látom, most még nincs értelme kísérletezni újdonságokkal vagy friss kiadvány megjelentetésével. Egyelőre inkább a kitaposott utat járom.

Borítókép: Karácsony János (Fotó: Havran Zoltán)