Lavotta János nemcsak zeneszerző, hegedűművész és a verbunkos delelő korszakának egyik kiváló képviselője volt, hanem tanító is, akinek életéről Bencsik Gábor újságíró, szerkesztő írt regényt. A könyv bemutatóján Farkas Anita, a Magyar Demokrata kultúrarovatának vezetője faggatta a szerzőt. Bencsik Gábor elmondása szerint a Lavotta János utolsó délutánja tények alapján megírt, de sok fantáziával átszőtt mű, amelyen másfél éven át dolgozott. Ám a könyv megírása körülbelül harminc éve foglalkoztatta, mivel egy antikváriumban rábukkant Lavotta igen gyenge életrajzára, s ekkor fogalmazódott meg benne, hogy feldolgozná az életét. Így a regény a közeli barát, Bernát Mihály kéziratban fennmaradt életrajzát követve idézi meg Lavotta Jánost, akinek hátrahagyott zeneművei időnként ma is elhangzanak.
Mint kifejtette, az alkotó ember sorsa a halála után sokféle lehet: vannak, akik a halhatatlanságba lépnek, vannak, akik elsüllyednek és vannak, akiket újra felfedeznek. Lavottával az utóbbi történt. De mitől izgalmas az ő élete, pályája? – tette fel a kérdést Farkas Anita. – Attól, hogy két zenei világ határán lehetett ő láncszem. Érdekes, hogy zenész elődeinek még a nevét sem tudtuk, ám a kortársai közül már volt, akit ismertünk. Utána pedig már Liszt Ferenc jött – mondta Bencsik Gábor. A verbunkos triász tagja volt Lavotta János, Bihari János és Csermák Antal mellett. Művelt muzsikusnak számított, aki Pozsonyban és Bécsben is tanult, s a nyugati kultúra hatása fokozottan érződik művein. Jó eséllyel hallhatta Mozartot muzsikálni. Megvolt tehát az iskolázottsága, mégis a verbunkos fogta meg.
Bencsik Gábor nem feltétlenül regényes életrajzot akart írni, sokkal inkább egy teljesen autonóm történetet. Mint mondta, a valóságra szeretett volna támaszkodni, hogy hiteles képet adjon a zeneszerzőről. A mű érdekessége, hogy mozaikszerű, s fordítva kezdődik a történet. Hiszen Lavotta János a halála napján végigálmodja a reformkor előtti Magyarországon lefolyt életét: gyermekkori hegedűóráit, koncertjeit, találkozásait és szerelemeit. Szelíd haldoklásának lehetünk tanúi.
A könyvbemutatón arról is szó esett, hogy zeneileg mennyire kellett kiművelnie magát a szerzőnek a regény megírásához. Bencsik Gábor ennek kapcsán megjegyezte: laikusként nehéz erről a zenei korszakról pontosan írni. Az irodalom egyik fontos alapszabálya pedig az, hogy nem szabad csalni. Mint mondta, igyekezett utánaolvasni ennek a korszaknak, és sok zenét is hallgatott. Az est hangulatához nagyban hozzájárult, hogy Lavotta János művei közül meghallgathattunk néhányat Dombóvári János, a Lavotta Kamarazenekar alapító vezetője és Szabó Márta hegedűművész előadásában.
Borítókép: A Lavotta János utolsó délutánja című könyv bemutatója (Fotó: Petrovics Gabriella)
