Igazi kultúrtörténeti ritkaságnak számít a német Augustin Hirschvogel ötvenhárom lapból álló üvegablakterv-sorozata, amelyet a XVI. század végén Paulus Praun nürnbergi gyűjtő, később Esterházy II. Miklós herceg vásárolt meg, akinek gyűjteményével a rajzok 1871-ben a magyar állam tulajdonába, majd a Szépművészeti Múzeumba kerültek. Egy-egy vadászjelenet korábban már szerepelt különféle tárlatokon és albumokban, de a teljes sorozatot most először csodálhatjuk meg.
A munkák különféle vadak (szarvasok, vadkanok, medvék, farkasok, rókák, nyulak, mókusok) és szárnyasok befogását, elejtését mutatják be. Az 1530–1536 között, Nürnbergben készült kompozíciók mintegy fele négyszögletes, a többi kör alakú. Az utóbbiak zömmel a négyszögletes rajzok részletesebben kidolgozott, tükörképes darabjai. De láthatunk egy vagy három változatban megrajzolt jeleneteket is. A lapok alapján a XVI. században a Hirschvogel-műhelyben színes üvegablakokat festettek. A fennmaradt tizenöt ablak közül néhányat reprodukción mutat be a tárlat.
A kiállított rajzok a korszak legváltozatosabb vadászatábrázolásai, amelyek a széles körben elterjedt vadászati kézikönyvek nyomán elevenítik fel az előkelő társaságok kedvteléseként űzött és a közrendűek által alkalmazott vadászati módszereket, melyek többségét a középkor óta ismerték, ám Hirschvogel a jeleneteket kortárs tájba helyezte, és újdonságnak számított a puska ábrázolása is. A kiállításon idővonal vázolja a művész életének fontosabb eseményeit. Megtudjuk, hogy Nürnbergben az 1525-ben teret nyert reformáció hatására megszűntek a megbízások a templomi üvegablakokra, ezért a Hirschvogel család kisebb, főként világi témájú művek festésére tért át. Augustin a család sokoldalú tagja volt, aki üvegablakfestőként, rézkarcolóként, térképrajzolóként és matematikusként is dolgozott. Rajzstílusára elsősorban idősebb kortársa, Albrecht Dürer hatott.
A tárlat elején változatos kompozíciók mutatják be a solymászatot: láthatunk előkelő lovas társasági kedvtelést, de magányos solymászt is, aki éppen óvatosan elvenni készül a madár karmai között őrzött zsákmányt. A halászat témáját mindössze egy rajzpáron jelenítette meg Hirschvogel, s csupán ezen vesznek részt tevékenyen a nők is: halat és rákot gyűjtenek. A négyszögletes rajz mellőzi a perspektíva szabályait a halászok arányainak kialakításánál: az előtérben lévő szereplők ugyanakkorák, mint távolabbi társaik. A kör formájú változaton egy hosszú csónakkal egészül ki a jelenet, benne további öt alakkal, itt a perspektivikus hatás jobban érvényesül. A madárfogás többféle módszerét, köztük az énekesmadarak elejtését és a háló alkalmazását is megörökítette munkáin a művész, míg a következő szekció a medvevadászatot ábrázolja. A medvék elejtésének témája népszerű lehetett a megrendelők körében, mert három festett üvegablak is fennmaradt, amelyek e rajzok alapján a Hirschvogel-műhelyben készültek.
A kisebb vadak elejtésére számos módszert alkalmaztak, amelyek közül az üvegablakterveken egy-egy látható. A nyúlvadászatot, amely mind az úri vadászsportnak, mind a parasztság zsákmányszerzésének tárgya volt, hat jeleneten illusztrálta a művész. A szarvas- és a vadkanvadászat a solymászathoz hasonlóan a nemesek privilégiumának számított. Hirschvogel kompozíciói gímszarvasokat mutatnak be. Láthatjuk az állatok szarvasbőgés idején jellemző dominanciaharcát, de a szarvashajtás témája és a vaddisznó elejtése is megelevenedik néhány rajzon.
A január 9-ig látogatható kiállításon aprólékos rajzokon illusztrálják a vadászatot, az ismeretterjesztő leírásokból pedig megismerhetjük a különféle vadászati módokat is.
Borítókép: Részlet a Vadászat a reneszánsz idején című kiállításból (Fotó: Teknős Miklós)
