A tárlat üzenete Gaál Józsefben egyetlen összetett kérdésként fogalmazódott meg: mennyire beszélhetünk a kiállított munkák esetében organizmusokról? Mert ha valaki szem, száj, orr után kutat Ulrich Gábor antropomorf plasztikáin, nem jut semmire, viszont találkozni fog egy teremtés előtti vagy épp teremtés alatt álló állapottal. Láthatja majd a szobrokon az örök átalakulást, de a befejezetlenség szorongató érzését is megtapasztalhatja általuk.
Szerinte Szurcsik József grafikáin az a fajta maszk, héjazat mögötti rejtély figyelhető meg, amely összefüggésbe hozható a keleti doktrínákból ismert énfeladással. Ha görcsösen látni akarjuk ezt az ismeretlen űrt vagy fel akarjuk tölteni tartalommal, lehetetlent kívánunk. A szemlélőnek nem feladata mindenáron megoldást keresnie és találnia.
Bár ismétlődő formákról van szó, egymástól alig különböző koponyaformákról, mindegyik fej külön entitás, sokrétegű egyéniség. A monotonnak tűnő munkák ilyen értelemben hihetetlenül változatosak, megfejthetetlenek. Akad köztük olyan is, amely lelketlen objektumnak tűnik vagy ilyenné alakul.

Az ősiségre törő titokzatos munkákat a megnyitót és a műterem-látogatásokat követő koncerten szólították meg az alkotók. A művésztelep vezetője, Verebes György Munkácsy-díjas festőművész billentyűn, Gaál József énekesként, Ulrich Gábor ütőhangszereken, Szurcsik József basszusgitáron és Dóra Attila szaxofonon adta elő premierként a Vier traurige Sittiche spielen die Harfe Probenarbeit című pszeudoszimfonikus költeményt a művésztelep új épületében.
Az alkotók és a közönség innen a Damjanich János Múzeumba vonult át, hogy részt vegyen VIII. Szolnoki Bronzszobrászati Szimpózium kiállításának megnyitóján. Baráth Fábián, Boros Miklós János, Gergely Réka, Gilly Tamás, Pogány Gábor Benő, Polgár Botond, Révi Norbert, Szabó György és Gálhidy Péter munkáiról Cserhalmi Luca esztéta beszélt.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!