Az LMBTQ-propaganda térhódítása a népi kultúrát is utolérte. Az első magyar LMBTQ-s néptáncfoglalkozáson a résztvevők gyimesi és somogyi ugrós tánclépéseket tanultak – tudhattuk meg nemrégiben. Az is kiderült, hogy a szervezők a csujogatást szexistának, a férfi-női szerepeket a táncban pedig felcserélhetőnek vélik. A népi kultúra elemeinek – általuk progresszívnek tartott – megváltoztatásáról Agócs Gergelyt kérdeztük.
Pisztáciát és vaníliafagylaltot lehet ugyan tenni a gulyáslevesbe, csak az onnantól kezdve már nem gulyásleves
– kezd bele a népzenész, néprajzkutató, mikor a queer csujogatás létjogosultságáról kérdezem. Az LMBTQ-néptáncműhely vezetői ugyanis úgy vélik, hogy „a tradíciók tisztelete nemcsak az, hogy betanulom valaki más százéves csujogatását, hanem az, hogy továbbviszem a szokásokat, és az elődökhöz hasonlóan én is kitalálom a sajátomat”. Mint mondják, a magyar fiatalsághoz tartoznak, és az őket foglalkoztató témákról, problémáikról szeretnének táncszót alkotni. Agócs Gergely szerint azonban egy lezárt rendszerbe már nem lehet új elemeket helyezni, a folklórt ugyanis a mindenkori közösségek preventív cenzúrája formálta az idők során. Ez azt jelenti, hogy az új elemeknek át kellett esniük az azokat befogadó társadalmi csoportok – mondjuk így – normakontrollján, s csak ezután léphettek a hagyományozódás útjára.
Azok az értékek maradtak fenn, amelyek ezen az ellenőrző mechanizmuson átestek, azok viszont, amelyek fennakadtak a rostán, nem tudtak beépülni a hagyományba.
Nem arról van szó, hogy nincs joguk új csujogatást alkotni, csak éppen egy ilyen egyéni fejlesztés nem lesz része a folklórnak, és ha a téma, a megfogalmazás, az erkölcsi előírásokat is magukban foglaló esztétikai vonások áthágják a hagyomány által kijelölt stiláris kereteket, akkor az eredményt nem hívhatjuk csujogatásnak
– szögezi le Agócs Gergely.
Úgy véli, hogy a hagyományos formáktól való eltávolodással szemben az eredményes, jó tanulók éppen arra törekszenek, hogy minél inkább hasonlítsanak elődeikhez. Melyik hegedűművész-palánta ne szeretné, hogy hasonlítson Paganinire vagy David Ojsztrahra? Az egykori formabontó kísérletezők nagy többségének már a nevét sem ismerjük – mondja, majd hozzáteszi, hogy Szabolcska Mihályról is például csak azért tudunk, mert az irodalomkönyvek Petőfi-epigonként mutatják be, mintegy ellenpéldaként nagy költőnk zsenialitásával szemben.
A hagyományos kultúra közege soha nem volt kirekesztő, a nem bináris identitásúak is mindig megtalálták benne a helyüket.
Agócs Gergely néprajzkutatóként nem tud felidézni olyan esetet a magyar népművészeti mozgalmak történetéből, ahol valakit a bevett társadalmi normáktól eltérő nemi irányultsága miatt hátrányos megkülönböztetés ért volna. Sőt, a magyar néptánckutatás egyik első ismert helyszíni filmfelvételén egy nem bináris identitású személy női öltözetben egy férfitáncot, egy Felső-Tisza-vidéki cigánybotolót táncol. Ezek szerint nemcsak az adott közösségek fogadták be, de a kutatók sem hagyták ki őket a hagyományos kultúra dokumentálásából. Az egyéni állásfoglalások szintjén biztos találnánk ellenpéldát is, de ostoba, sértett vagy rosszindulatú emberek minden társadalmi szegmensben akadnak. A táncházakba ma is járnak vállaltan homoszexuálisok – mondja, ebből azonban még soha semmilyen probléma nem adódott, és továbbra is nagy szeretettel várnak minden érdeklődőt, nemi irányultságuktól függetlenül.
Agócs Gergely szerint éppen azáltal követnénk el kirekesztést, ha a hagyományos értékeket az idő múlására hivatkozva kivonnánk a jelenből.
Azoknak, akik őszintén szeretnének foglalkozni a hagyományos kultúra ezen szegmensével, Agócs Gergely azt javasolja, keressék meg azokat a mozzanatokat, amelyek az ilyen speciális esetekre vonatkozóan szabályozóként kialakultak. Mint mondja, örömmel fogadná, ha valaki készítene egy – egyébként sok munkával járó és nagy energiabefektetést igénylő – tanulmányt ebben a témában.
Mint mondja, biztosan megváltozna az LMBTQ-táncműhely képviselőinek véleménye is, mert a most megjelent nyilatkozataik sok tekintetben tájékozatlanságra utalnak.
Borítókép: Agócs Gergely (Fotó: MédiaKlikk.hu)
