Cziffra, Senlis és Saint-Frambourg – e három név, illetve a róluk szóló művek határozzák meg a szalon három emeletén helyet kapó tárlat hangulatát. A festőművész ugyanis évtizedek óta kötődik a zongoraművészhez – akit még Budapesten ismert meg, a Mátyás-pincében találkozott vele először –, valamint Senlis városához és annak híressé vált kápolnájához, a Saint-Frambourg-hoz. A történetet maga a festőművész mondta el kiállításának megnyitóján. Tőle tudjuk, hogy 1976-ban megnyerte a Cziffra-alapítvány emblémapályázatát, ezután a világhírű zongoraművész meghívására három hónapot töltött az alapítvány székhelyén, a Párizs közeli Senlis-ban, ahogy tartják, Franciaország bölcsőjében. Ekkor nyílt módja művészi készségének továbbfejlesztésére, Catherine Bacot rajziskolájában folytatott tanulmányokat. A Cziffra-alapítvány megnyitóünnepségén ismerte meg későbbi francia férjét, akivel bejárta a világot, Franciaországon kívül élt az Egyesült Államokban, Görögországban, Elefántcsontparton és most Budapesten, a világ számos pontján volt kiállítása. De ami talán a legmeghatározóbb volt Kürthy Hanna életében, hogy éveket tölthetett Cziffra György közelében.
– Az ablakomból láttam, hallottam, ahogy naponta nyolc-tíz órát gyakorol a szomszéd helyiségben – mondta.
– Az volt az érzésem, mintha folyamatosan koncerten lennék. Nagy élmény volt ilyen környezetben alkotni, inspirálólag hatott rám. Látva, hallva játékának lendületét és a sok-sok gyakorlással a tökéletességre való törekvést, sokat segített a művészethez való hozzáállásomban. Itt váltam érett, tudatos művésszé. Cziffra György engem is a tökéletességre ösztönzött és arra, hogy egy művet nem lehet abbahagyni, míg biztosak nem vagyunk benne, hogy elkészültünk vele.
Néha átjött, megnézte a munkámat, megdicsérte, majd visszament zongorázni. Csodálatos ember, szerény, igazi példakép volt mindenki számára. Akkoriban írta az Ágyúk és virágok című életrajzát, amit én illusztráltam. Esténként sokat mesélt az életéről, egy hatalmas faasztalnál ült az ebédlőben a bárpult mellett.
