Cziffra, Senlis és Saint-Frambourg – e három név, illetve a róluk szóló művek határozzák meg a szalon három emeletén helyet kapó tárlat hangulatát. A festőművész ugyanis évtizedek óta kötődik a zongoraművészhez – akit még Budapesten ismert meg, a Mátyás-pincében találkozott vele először –, valamint Senlis városához és annak híressé vált kápolnájához, a Saint-Frambourg-hoz. A történetet maga a festőművész mondta el kiállításának megnyitóján. Tőle tudjuk, hogy 1976-ban megnyerte a Cziffra-alapítvány emblémapályázatát, ezután a világhírű zongoraművész meghívására három hónapot töltött az alapítvány székhelyén, a Párizs közeli Senlis-ban, ahogy tartják, Franciaország bölcsőjében. Ekkor nyílt módja művészi készségének továbbfejlesztésére, Catherine Bacot rajziskolájában folytatott tanulmányokat. A Cziffra-alapítvány megnyitóünnepségén ismerte meg későbbi francia férjét, akivel bejárta a világot, Franciaországon kívül élt az Egyesült Államokban, Görögországban, Elefántcsontparton és most Budapesten, a világ számos pontján volt kiállítása. De ami talán a legmeghatározóbb volt Kürthy Hanna életében, hogy éveket tölthetett Cziffra György közelében.
– Az ablakomból láttam, hallottam, ahogy naponta nyolc-tíz órát gyakorol a szomszéd helyiségben – mondta.
– Az volt az érzésem, mintha folyamatosan koncerten lennék. Nagy élmény volt ilyen környezetben alkotni, inspirálólag hatott rám. Látva, hallva játékának lendületét és a sok-sok gyakorlással a tökéletességre való törekvést, sokat segített a művészethez való hozzáállásomban. Itt váltam érett, tudatos művésszé. Cziffra György engem is a tökéletességre ösztönzött és arra, hogy egy művet nem lehet abbahagyni, míg biztosak nem vagyunk benne, hogy elkészültünk vele.
Néha átjött, megnézte a munkámat, megdicsérte, majd visszament zongorázni. Csodálatos ember, szerény, igazi példakép volt mindenki számára. Akkoriban írta az Ágyúk és virágok című életrajzát, amit én illusztráltam. Esténként sokat mesélt az életéről, egy hatalmas faasztalnál ült az ebédlőben a bárpult mellett.
A Cziffra-inspirációkból született grafikákat, festményeket láthatjuk a kulturális szalonban.
Egy művészettörténész így jellemzi Kürthy munkáit: „A vonalak olyanok, mint egy vágtázó, szilaj ló: könnyedén, szabadon futnak végig a papíron. A szövevényes, ám feszes rendbe igazodó, koherens rendszert alkotó vonalak a természet lényegi harmóniáját, a folytonos mozgás és az egyensúlyra való törekvés kettősét adják vissza.” A festőművész – aki már négyéves korában első díjat nyert az UNESCO nemzetközi gyermekrajzversenyén – építészmérnökként szerzett diplomát Budapesten. Kérdésünkre, hogy a mérnöki precizitás hogyan hatott művészetére, a következő választ kaptuk: – Rengeteg épületrajzot készítettem az egyetemi éveim alatt, és ez a precizitás, úgy gondolom, visszajön a képeimen, főleg a különféle épületek ábrázolásain.
Kürthy Hanna kiállításán látható egy tizenkét lapból álló sorozat, amelyet ez alkalomból a Szamos Kultúráért Alapítvány egy szép kiadványban is megjelentetett.
Minden képhez lapunk írója és grafikusa, Szerényi Gábor írt verset, ami érdekes kapcsolódása a képzőművészetnek és a költészetnek. Természetesen a meseszerű történet szintén kötődik Cziffra Györgyhöz és szeretett kápolnájához, amelyben nemcsak kezdő zenészek, hanem írással, költészettel, festészettel foglalkozó ifjak is kibontakoztathatták tehetségüket alapítványának támogatásával. A kiállítás január 28-áig tekinthető meg.
Borítókép: Kürthy Hanna a Hegyvidéki Kulturális Szalonban (Fotó: Mirkó István )
