Elhajtóvadászat

Ha skandináv krimikről van szó, és Dániára szűkül a fókusz, Jussi-Adler Olsen Q-ügyosztály-szériája érdemel első helyen említést. A jelenleg nyolc részből álló könyvsorozat öt részét meg is filmesítették – a napokban mozikba került, legfrissebb epizód azonban mind közül a leggyengébb. Nem képes mélyebben megérinteni a nézőt, többek között azért, mert hiányzik belőle az előző darabokra jellemző, skandináv krimis atmoszféra.

Fotó: Vertigo Media

Az alapjául szolgáló – magyarul 2014-ben megjelent – regény egy tizenöt éves cigány fiú, Marco körül bonyolódik, aki megszökik a klánjától. Menekülés közben rábukkan a nagybátyja egyik feltételezett áldozatának holttestére, és mert a Q-ügyosztály élénken érdeklődik a néhai iránt – így azok iránt is, akik kapcsolatba kerültek vele –, Marco azt veszi észre, hogy nemcsak a klánja, de a rendőrség is szeretné kézre keríteni. 

A regény a sorozat egyik kevésbé erős darabja – túlírt, és kevésbé jellemzi a sikerültebb darabokban jelen lévő, sötét drámaiság –, de a filmváltozat a könyvnél is gyengébb. 

Az, hogy a gyártó lecserélte az addigi szereplőgárdát – Mørköt Ulrich Thomsen játssza (akit a magyar néző az Ádám almái, vagy a Gengszterek fogadója című filmekben láthatott), Assadot pedig a kevésbé ismert Zaki Youssef kelti életre –, önmagában még nem végzetes, csupán kockázatos és szüntelen összehasonlítgatást eredményező döntés. 

Assad és Mørk az első négy részben. Fotó: YouTube

A fiaskóért sokkal inkább az átgondolatlan forgatókönyv, a lagymatag történetvezetés, valamint a sorozat lényegét nem értő rendezés okolható. A szkript ugyanis olyan bántóan és bután egyszerűsíti a regény cselekményét, hogy aki nem olvasta a könyvet, bizonyos részeket nem érthet teljesen; és mert az irodalmi alapanyagban kibontott konfliktusok – Marco ellentéte a klánt irányító nagybátyjával, vezető dán körök pénzügyi visszaélései Afrikában – lényegében elsikkadnak, a történet tét nélkülivé válik.

A film hossza két óra öt perc, a készítőknek tehát bőven lett volna lehetőségük, hogy karakterábrázolásra, atmoszférateremtésre is fordítsanak időt, csakhogy Martin Zandvliet – jól látható módon – egyikre sem helyezett különösebb hangsúlyt.

Mørk ebben a verzióban magában beszélő, arrogáns alak lesz, Assad pedig társfőszereplőből jelentéktelen mellékfigurává változik. És míg a korábbi filmek több jelenetben kitértek kettejük viszonyának bemutatására, a Hajtóvadászatból csaknem teljes egészében hiányzik e vonulat – ami azért fájó, mert a két különböző, ám erős karakter össze-összeütközése, együttműködése eddig a sorozat egyik legfőbb hatóeleme volt. 

Az a bizonyos skandináv krimis atmoszféra, ami miatt számos néző megszerette a műfajt – és ami a sorozat előző részében, A 64-es betegnaplóban jelen volt – egyáltalán nem jellemzi ezt a darabot. Ebben alighanem az is közrejátszik, hogy a külső felvételek többségét Csehországban vették fel, és e helyszínek nem északi hangulatot árasztanak. 

De hogy ne kizárólag negatívumokat említsünk: Epres Attila nagyon jó volt Ulrich Thomsen szinkronhangjának, és stáblistát elnézve feltűnik egy érdekesség: Marcot egy bizonyos Lobus Oláh alakítja – e családnév arra enged következtetni, hogy a gyökerei Kelet-Közép-Európában vagy akár Magyarországon keresendők. 

Mindent összevéve, a Hajtóvadászat elnyújtott, érdektelen, unalmas darab, a Q-ügyosztály eseteit bemutató filmek leggyengébbike – a nézők felhajtása helyett azok elhajtására alkalmas. Úgyhogy aki erre vágyik, jobban teszi, ha a korábbi emlékezetes epizódok valamelyikét veszi elő – könyvben mondjuk a Palackpostát, filmben A 64-es betegnaplót –, és azok segítségével merül bele a skandináv krimik világába! 

(Hajtóvadászat/Marco effekten. Dán–német krimi/thriller, 2021. Játékidő: 125 perc. Rendezte: Martin Zandvliet. Mozipremier dátuma: 2021. december 30. Forgalmazza: Vertigo Média.)

A film megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott. Íme a magyar nyelvű előzetes:

Borítókép: Assad és Mørk az ötödik részben (Vertigo Média)