A 2007-ben indult, tízkötetesre tervezett – és jelenleg nyolcadik részénél járó – regényfolyam egyik központi alakja Carl Mørk, a magánéleti problémákkal küszködő, kissé megfáradt koppenhágai nyomozó. Miután részt vesz egy félresikerült rendőrségi akcióban, elöljárói a felderítetlenül lezárt ügyek újravizsgálatára létrehozott Q-ügyosztály élére helyezik. A megbízatás valójában belső száműzetés – mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az ügyosztály a felsőbb szintekről láthatatlan helyen, a kapitányság pincéjében kapott helyet.
Mørk kezdetben csupán egy Assad nevű szíriai menekültet kap maga mellé, őt is elsősorban azért, hogy kávét főzzön és takarítson. Csakhogy kiderül, hogy Assadnak jó érzéke van a rendőri munkához, nem kis részben neki köszönhető, hogy az osztály felderíti az első újranyitott aktában szereplő ügyet.
A szervezeti egység tehát, amit kezdetben mindenki hajlamos volt afféle elfekvőnek tekinteni, nem várt eredményt ért el, és lassan gyarapodó gárdája – nehezen elviselhető, szokatlan, különc figurák gyülekezete – összességében ütőképes csapatot alkot.
A „minden ellenkező várakozás dacára”-dramaturgiához aztán történetről történetre a következők társulnak: emlékezetes karakterek, brutális bűnügyek, határozott társadalomkritika, bumfordi humor. E recept kiegészül azzal, hogy az olvasó az újabb és újabb kötetekben egyre többet tud meg a központi alakok múltjáról, előéletéről.
A Q-ügyosztály néhány éven belül Dánia egyik legnépszerűbb krimisorozata lett, a moziipar válasza sem késhetett soká: a nyitókötetet 2013-ban vitték vászonra. A negyedik részre már kisebbfajta kultusz övezte a moziszériát, nem utolsósorban a remek színészválasztásnak köszönhetően: Mørköt Nikolaj Lie Kaas, Assadot Fares Fares személyesítette meg, és mindketten a széria húzóneveivé váltak.
2018-ban, a negyedik epizód forgatásának idejére azonban kiderült: Jussi-Adler Olsen és az addigi filmeket gyártó Zentropa vezetőjének viszonya olyannyira megromlott (az első négy epizód moziváltozata kapcsán kialakult nézetkülönbségek miatt), hogy a szerző a Nordisknek kínálta fel a hátralévő hat rész megfilmesítésének jogait. A Hajtóvadászat tehát már Nordisk-produkció.
