Különleges könyvet hozott még nyáron a posta: egy kivételes asszony élete sok képpel és kevés, ám a fotók megértéséhez elengedhetetlen szöveggel. Olyan összeállítás, amelyet egy szuszra el kell olvasni, utána pedig még hónapokig ott tartani az íróasztal szélén, és időnként belelapozni. Megpróbálni felfejteni, megérteni a XX. és XXI. századi magyar irodalom eme nagy hatású alkotója sorsának az alakulását.
Jókai Anna korunk egyik legismertebb írója. De ismerjük őt valójában? Tudjuk, honnan indult és miként jutott a csúcsra? Mit és mennyit tudunk Jókai Annáról? Magánéleti küzdelmei mennyire tartoznak ránk? Úgy vélem, azok a részei mindenképpen, amelyek írói, alkotói habitusát meghatározták. Ebben a kontextusban elengedhetetlen a kötet szerkesztőjét, Mezey Katalint méltatni. A család és a közeli barátok archívumából rendelkezésére bocsátott és a birtokában lévő anyagból jó érzéssel és ízléssel válogatott fotók és dokumentumok mellett eddig rejtve maradt filmet, illetve fotónegatívokat is felhasznált. A kötet igazi varázsát azonban az Átvilágítás című memoárregényből összeállított szövegmontázs adja. Jókai Anna küzdelmes életének utolsó évtizedei már a nyilvánosság előtt zajlottak, ez a rész nem annyira tartalmaz újdonságokat, bár vitathatatlanul értékes és fontos a teljes pályakép szempontjából. Ám a gyermek- és ifjúkor, az a hihetetlen kitartás és a bámulatos céltudatosság, ami végül elvezette Jókai Anikó Katalint a kétszeres Kossuth-díjas Jókai Annáig, az igazi csemege az olvasónak. 1944. november 21-én kezdte el írni a naplóját, viszont nemcsak úgy belevágott, hanem előbb előszót írt:
Először is elmondom, hogy milyen vagyok. 12 esztendős leszek 24-én. Korban fiatal, de észben érett. Sok verset írok, s költőnő leszek. Nagyon sok regényt olvastam a klasszikusoktól kezdve a ponyvákig. Igen sok fiú bolondul utánam.
Majd 1951 tavaszán:
Születik egy regény… írni fogok. Gátlás nélkül ömlenek majd belőlem a szavak, s amit leírok, az minden emberhez fog szólni: az élet, a lét szimfóniája lesz, az enyém és mindenkié… Látom az utamat. Írni fogok. Nem most. Majd egyszer, ha majd annyi lesz bennem a »plusz«, hogy kiömlik.
Térjünk vissza egy gondolat erejéig a fotókhoz! Bárhol nyitjuk ki a könyvet, mindegy, hogy mosolyog, netán nevet vagy komoly, boldognak látszik, bánat vagy mély szomorúság tükröződik az arcáról, Jókai Anna mindig a kamerába, vagyis a szemünkbe néz; vagy a partnere szemébe, illetve annak a szemébe, akivel beszél. Ebből kiindulva az is természetesnek tűnik, hogy a naplójában, a visszaemlékezéseiben vállalja minden cselekedetét, mentséget soha nem keres, talán még magyarázatot sem. Mintha minden fényképről és minden sorával hozzánk szólna:
ez vagyok én, Jókai Anna, aki olyan szenvedélyesen és őszintén éltem, mint ahogy írtam.
Szeressék ezt a könyvet, olvassák Jókai Annát!
Jókai Anna élete képekben. Szerkesztette Mezey Katalin. Széphalom Könyvműhely, 2020.
Borítókép: Jókai Anna (Fotó: MTI)
