Az együttállás december 10-én, naplemente után fokozatosan bontakozik ki szemünk előtt, mind a négy égitest pedig délután öt órakor látható majd teljes pompájában. Az együttállás első szabadszemes tagja, az Esthajnalcsillag, másnéven Vénusz olyan fényes lesz, hogy akár a napnyugta pillanatában is láthatjuk már.
Második a sorban a Szaturnusz, mely naracssárgás csillag formájában bukkan elénk, a sötétedés beálltával. Látszó átmérője a legkisebb a megfigyelhető bolygók közül, korongjának megpillantásához 20-30-szoros nagyítású távcső szükséges. Gyűrűje viszont az egyik legcsodálatosabb alakzat az egész égbolton, ha van távcsövünk, mindenképp érdemes gyönyörködni benne.
A Jupiter mivel még magasan jár az égen, kiválóan megfigyelhető. Egy legalább 10-szeres nagyítású kézitávcsőben a körülötte keringő Galilei-holdak is felbukkannak, bal oldalán az Io és az Europa, jobb oldalán a Callisto és a Ganymedes tartózkodik majd. Nagyobb nagyításon a bolygó egyenlítői felhősávjai, és ezek bájos felhőörvényi, fodrai is szemeink elé tárulnak.
A bolygósorakozót végül a Hold zárja. Egy kézitávcsővel már szépen megfigyelhetjük rajta a sötét holdi tengereket, sőt, néhány krátert is a fény-árnyék határon. A megvilágítatlan oldal derengése, a titokzatos hamuszürke fény már elég halvány, de távcsővel ez is látszik majd. Akinek nincs saját távcsöve otthon, annak érdemes lehet ellátogatni a Svábhegyi Csillagvizsgálóba, ahol Budapest legnagyobb bemutató távcsövét használják az égitestek észlelésére.
Bár az együttállás december 10-én a leglátványosabb, a cérnavékony, majd egyre dagadó holdsarló útját már december 6-a estétől kezdve végigkövethetjük az égen. Szilveszterkor a három bolygóhoz még a Merkúr is csatlakozik, hogy január 4-én, a Vénusz–Merkúr–Hold–Szaturnusz–Jupiter csodálatos ötös együttállásával köszönthessük az újévet.
Borítókép: A Vénusz, a Szaturnusz, a Jupiter és a Hold december 10. éjjelén (Forrás: Svábhegyi Csillagvizsgáló)
