„A színház kért föl, hogy ezt a darabot rendezzem meg, de egyáltalán nem bánom a választást” – mondta Eirik Stubø, aki arról is beszámolt, eredetileg tavasszal kezdték volna a próbafolyamatot, de közbeszólt a pandémia, bezártak a színházak, így egy nyári szakasz után csak most fejezték be a munkát.
Mivel ez a darab hozta meg az elismerést drámaíróként Tennessee Williamsnek, ezért érdekes, hogyan születik meg a személyességből az, ami másokhoz is képes szólni. A Nemzeti Színháznak adott interjúban a norvég rendező kiemelte: „Az életünk nem lett egyszerűbb, mint Amerikában volt a negyvenes években. Akkor világválság volt, most világjárvány. Az akkori világválság nagyon depresszív időszak volt, csakúgy, mint a mai világjárvány időszaka, nehéz gazdasági, társadalmi környezettel. Azok az emberek, akik az átlagosnál kicsit törékenyebbek, eleve másként látják-élik meg a világot, sokkal könnyebben sérülnek az ilyen szituációkban. Ugyanakkor megjelenik a darabban a családot összekötő szeretet is, a művészetek, a szépség utáni vágy.”
Ács Eszter sokat tanult az egész próbafolyamatból. Mint mondta, a rendező nagyon erősen koncentrált a színészekre, a színészi munkára, szabad kezet adott a döntéseikben, és csak nagyon finoman terelgette őket. „Más tempóban dolgozik, mint ahogyan megszokhattuk egy repertoárszínházban, figyel a belső történésekre, kicsit olyan érzése van az embernek a próbán, hogy megállt az idő. Szinte filmes stílus jellemzi, egyszerű díszlettel-jelmezekkel, a fények is kiemelik a színészeket, ezért olyan, mintha kamera előtt állnánk, ami nehézzé teszi a megfelelő állapot folyamatos megteremtését” – mutatott rá. A karaktere kapcsán úgy fogalmazott: egy különösen érzékeny lányt alakít, aki másként éli meg a dolgokat. „Nagyon tetszik, hogy Tennessee Williams nem hibáztatja a figuráit, szereti, és valamilyen szinten feloldozza őket” – fűzte hozzá.
„Az írói életrajz, a háttér mindenképpen hozzátesz ehhez a figurához és az egész drámához is, sokkal szegényebb lenne enélkül” – mondta a Tom szerepét alakító Berettyán Sándor, aki szerint a színpadon leginkább az okozott nehézséget, hogy Tom egyszerre van jelen mint elbeszélő, és mint a történések szereplője. „Sokat dolgoztunk ennek a finomításán, hogy világos legyen, mikor beszél idősebben, mikor a szituációkban és mikor valójában Tennessee Williamsként” – jegyezte meg a színész.
Az Üvegfigurák arról is szól, hogy mennyire élhet az ember a múltban, mint ahogyan az anya is teszi. Tom esetében pedig az is felmerül, hogyan tudjuk úgy segíteni egymást a családban, hogy közben a saját álmaikat is valóra váltsuk. Ezek ma is nagyon fontos kérdések mindenkinek az életében – összegezte Berettyán Sándor.
Az előadást december 16-án, 17-én és 18-án nézhetik meg a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán Söptei Andrea, Ács Eszter, Berettyán Sándor és Herczegh Péter szereplésével. Jegyeket ITT tudnak váltani.
Borítókép: Ács Eszter és Söptei Andrea az előadás egy jelenetében (Fotó: Nemzeti Színház/Eőri-Szabó Zsolt)
