Lapunk is részletesen beszámolt a vitáról, mely a kikérők rendszerének február elsejei megszüntetése miatt robbant ki a hazai operavilágban. Mivel a fővárosi énekeseknek megtiltják, hogy próbanapokon elhagyják az intézményt, a vidéki operatagozatok igazgatói szerint ezzel ellehetetlenül a vidéki operajátszás, míg Ókovács Szilveszter szerint a minőség rovására ment a dolog. Kesselyák Gergely karmester az Operaház első karmestere, de operatagozatot irányított Miskolcon, 2011-től 2019-ig pedig a Miskolci Operafesztivál igazgatója volt, tehát a helyzetet mindkét oldalról ismeri, és azt gondolja, hogy bizonyos számú kikérőhöz lehetett alkalmazkodni „logisztikai zsonglőrmutatvánnyal összeállított próbarenddel”, ám bizonyos mennyiség fölött azonban „már a színvonal sínyli meg”.
Ennek ellenére problémásnak tartja, hogy az Operaház és a vidéki színházak is a „számok bűvöletében élnek”, hisz sokkal jobb lenne kevesebb előadás, kevesebb premier, amelyekre hosszabban, alaposabban készülhetnének. Elmondta, hogy sokkal boldogabb lenne, ha nem kéne ilyen gyorsan dolgoznia, ha egy-egy darabra több idő jutna.
– A vidéki operatagozatok saját énekesi gárdájuk megcsappanása vagy teljes szélnek eresztése következtében egyre növekvő mértékben szeretnék produkcióikat az Operaházban éneklő derékhadra alapozni. Ezt több szakmai szempontból is egészségtelennek tartom, ellehetetleníti az énekesi életpályamodellt, egysíkúvá teszi az ország operaéletét, végső soron mindenkinek rossz. A járványhelyzet miatt elmaradt produkciók pótlásából fakadó műsorváltozások, illetve a megbetegedések miatti állandósult beugrások végül feltették az i-re a pontot. Ezzel együtt: a színházi naptár szeptembertől szeptemberig tart.
Ha most vidéki operatagozatot vezetnék, én egyet kérnék Ókovács Szilvesztertől: kössön kompromisszumot, adjon a futó szezon végéig türelmi időt, ami alatt leépítjük a korábban kialakult, de a körülmények miatt működésképtelenné vált és nem is feltétlenül szerencsés szokásjogot. Nem értem, ez miért nem szerepel a vezetők levelében.
