Másik kedvencem az Emberek és hörcsögök című tárca zseniális, börleszk jelenete a bevásárlóközpontból, amihez hasonlót mindannyian átélhettünk még az első karantén alatt:
„Ábel megvetően vállat von, és az utolsó pillanatban rántja el a kocsit egy fenyegetően közeledő másik elől, amelynek birtokosa vakon »vezet«, hiszen nem lát ki az előtte tornyosuló papírtekercsek mögül. Nyilván ez már a sokadik s talán záró-»futama«, ugyanis a természet rendje szerint az élelmiszerekre mindig a vécépapírtekercsek teszik fel a pontot. [Lehet, hogy most enyhe képzavarba bonyolódtunk, de az vesse ránk az első tekercset, akivel ez nem fordulna elő ilyen rendkívüli időkben sem.] El lehet képzelni, mennyi élelmet összevásárolhatott a fickó, ha ekkora adag papírt lát szükségesnek hazatolni. Mondom, ha kiskereskedő lennék, rendszeressé tenném ezt a vírust.”
Töményen hatásos, elgondolkodtató és reményt adó kötet ez. S bár recenzióban könyv zárómondatát idézni nem szokás, az íratlan szabályt most megszegem, olyan gyönyörűen összegzi minden eszmefuttatás ívét a címadó írás fináléja:
„Ha eljön a szabadság napja, egész generációkat kell majd megtanítanunk mosolyogni.”
Lakatos Mihály: Mosoly járvány idején. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021.
Borítókép: Lakatos Mihály író, költő, műfordító (Fotó: Dimény-Haszmann Árpád)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!