Száz esztendeje, 1922. február 2-án jelent meg Párizsban először a modern irodalom egyik legkülönlegesebb és legnagyobb hatású, ugyanakkor legtitokzatosabb alkotása: James Joyce Ulysses című regénye. A mű kerete, hogy főszereplője, Leopold Bloom egy – mégpedig az 1904. június 16-i – napját mutatja be széles idő- és térbeli panorámával. Nemcsak a korabeli Dublin szociografikus és naturalista pontosságú társadalom- és térszerkezetének rajzát olvashatjuk ki a mind terjedelmében, mind „mélységében” monumentális szövegből, hanem kritikai, filozófiai, társadalom- és természettudományos fejtegetéseket, valamint egymásba fonódó élet-, család- és személyiségtörténeteket is kapunk.
Az ismert irodalomi irányzatok világában nagyon nehezen helyezhető el az ír szerző angol nyelven megjelent regénye, hiszen a realista dokumentarizmus, az avantgárd és a szürrealizmus elemei egyaránt megtalálhatók benne. A kultikus regénynek szintén kultikus fordítást adott az 1970-es évek elején Szentkuthy Miklós, akinek életműve a magyar irodalomtörténetben éppúgy egyedülálló és páratlan, mint a világirodalom területén Joyce-é. Egy évtizeddel ezelőtt pedig igazi tudományos és filológiai műhelymunka keretében egy egyetemi oktatókból és műfordítókból álló csoport – Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán és Szolláth Dávid részvételével – kortársi nyelvezettel és napjaink emberéhez szóló módon újrafordította a könyvet.
A száznegyven éve, 1882. február 2-án Dublinban született James Joyce (aki 1941-ben hunyt el Zürichben) különleges alakja az irodalom- és művelődéstörténetnek, s emlékét számos anekdota őrzi. Ezek közül az egyik szerint, amikor Triesztben élt és angoltanárként kereste a kenyerét, tanítványa volt az olasz modern széppróza egyik kiváló mestere, Italo Svevo éppúgy, mint – tartja egy (egyébként vitatott hitelességű) hagyomány – Horthy Miklós kormányzó, Magyarország két világháború közötti államfője.
Hogy mi teszi megjelenése után egy évszázaddal is aktuálissá, s bonyolult szövegstruktúrája ellenére is érdekes és érvényes olvasmánnyá James Joyce regényét, arra Ungvári Tamás irodalomtörténész gondolatai adhatnak választ.
A történelmi folyamatokon életében is felülemelkedő Joyce a távoli perspektíva esztétikai következményeit is levonta. Az egymásutániság helyébe az egymásmellettiség lép; a horizontális dimenziókat a vertikálisak győzik le; a valóság minden egyes eseménye szimbolikus tartalommal telítődik, olyan mélystruktúrában, ahol minél jelentéktelenebb a felszín annál jelentősebb a mély.
Bloomsday
James Joyce szobra, amely Veres Gábor szobrászművész alkotása, Szombathelyen, a Fő tér 40–41. számú háza előtt áll, szinte a falból kibújva. Az Ulysses olyan formán kötődik ehhez a magyar helyszínhez, hogy a regény főszereplője, az amúgy Dublinban élő Leopold Bloom (Virág Lipót) ebben a házban látta meg a napvilágot, a valóságban az 1800-as évek közepén ez a ház a Blum család otthona volt. A szombathelyi irodalomkedvelők már 1994 óta június 16-án emlékeznek meg a nagyszerű íróról és regényéről, ez a nap a Bloomsday. A Bloomsday-t a világ számos városában megrendezik, Szombathelyen három napig tartó programsorozat keretében.
Borítókép: James Joyce portréja (Fotó: Wikipédia/Alex Ehrenzweig)
