Döntően a színművészet iránt érdeklődők várakoztak izgatottan, köztük néhányan a filmrendezést, illetve egyikük a hangmérnöki pályát választotta élethivatásául.
– Akik itt vannak, már nagyon közel vannak a felvételihez, igaz? – tette fel a kérdést Rátóti Zoltán, az egyetem rektora, mire a válasz egyöntetű bólogatás volt, miközben helyeslő moraj hallatszott a maszkok mögül.
– Visszaemlékszem a saját felvételimre: rettenetes dolog vizsgázni – folytatta Rátóti Zoltán, nyugtatólag hozzáfűzve: – …amit minden felvételiztető belekalkulál a döntésébe.
A rektor mesélt a háromfordulós vizsga menetéről: tavaly, a jelentkezők nagy száma miatt, az első alkalommal mindenkire negyedórát szántak, megadva az esélyt, legyen akár beszédhibás – hiszen kemény munkával az is javítható. A második vizsgán fél órát kaptak a jelentkezők, míg a harmadik rostán már öt nap állt a felvételizők rendelkezésére, hogy bizonyítsák tehetségüket.
– Az akkor eltöltött öt nap ízelítőt ad az egyetemen folyó kemény munkából – sommázta Rátóti Zoltán, majd bejelentette: a következő prózaiszínész-osztályt Funtek Frigyes vezeti. A zenés mesterséget Pápai Erika oktatja, míg a művészi beszédet Bardóczy Attila. Ugyanakkor zenés osztályt nem indítanak a színházak telítettsége miatt.
A jelentkezőknek 15 verssel, öt dallal s ugyanannyi monológgal kell készülniük. Egy felmerült kérdés nyomán tisztázták, hogy nem szükséges mind a három fordulón újabbakat megtanulni, ellenben szíve joga cserélni bármit a jelöltnek.
– Ha káromkodás lenne a monológban, nyilván indokoltan, ahhoz hogy áll a bizottság? – érdeklődött félénken egy ifjú hölgy.
– A legnagyobb önfegyelemmel hallgatjuk végig – vágta rá az egyetem rektora.
– És ha valaki egy 30Y dalt hoz? – így egy másik lány.
– Ahhoz kíváncsian.
Berettyán Nándor, a Karinthy Színház igazgatója, a bábszínész, bábrendező szak tanára, miután meglepetésének adott hangot, mert nem számított arra, hogy ilyen sokan lesznek, így bátorított:
– Mindenki olyan anyagot hozzon, amit szeret.
A színész megjegyezte: bár tíz éve volt, még mindig nagyon közelinek érzi saját felvételijét, egyúttal biztosított mindenkit, hogy igyekeznek minél támogatóbb légkört teremteni, amitől függetlenül elkerülhetetlen az óriási stressz a felvételiző számára.
– Én a harmadik rostán, az ebédszünetben elájultam – vallotta be Berettyán Nándor, majd magyarázatként hozzáfűzte: a színházi szakmák mindegyike stresszhelyzetek folyamatos láncolata, ám az alkotói pálya minden nehézségért kárpótol.
– Mint Peter Brook mondta: a színház egy életforma, Így van, kívülálló számára értelmezhetetlen – mondta a színész, példával érzékeltetve kijelentését: egyik volt osztálytársa vizsgafeladatként kapta, hogy zokogva lépjen be a színpadra, kisvártatva az egyetem épülete előtt állt és sírt, mert képtelen sírva elkezdeni a jelenetet.
A történetre felszabadult nevetéssel reagáltak a fiatalok.
– A stresszt egyetlen módon lehet kiküszöbölni: a nagy áldozatkészséggel elvégzett munkával, s ez vonatkozik a felvételire is – jelentette ki Rátóti Zoltán.
A további kérdéseknél változatlanul középpontban maradtak a dalok. Válaszaikkal igyekeztek mindenkit megnyugtatni a tanárok: bárki hozhat gitárt és kísérheti magát, vagy teheti ezt az ott lévő zongorán, de hanghordozón is gondoskodhat a zenei alapról.
– A vers lehet saját vers? – hangzott a középső sorokból.
– Hogyne! Nagyon sokat elárul magáról az illető – felelte a színművészeti rektora.
– Lehet tudni, ki indít bábrendezőosztályt? – így a következő kérdező.
– Szász Zsolt, a Nemzeti Színház dramaturgja, aki nagyon komoly bábművész. Nemrég volt itt kiállítás az általa készített bábokból – szólt a felvilágosítás, majd az ott ülők megtudták: Anatolij Vasziljev indít színházrendező osztályt.
– Mintha Scorsese indítana filmrendezőosztályt – mutatott rá Berettyán Nándor, hozzátéve: Maria Knebel volt Sztanyiszlavszkij azon tanítványa, aki Vasziljev mestere lett.
– Prózai színész szakra szeretnék jelentkezni – árulta el Soós Adrienn, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozatának tanulója, aki megosztotta velem, hogy örül a nyílt napnak, hasonlón már részt vett a kaposvári egyetemen.
– Ma már nem olyan divatos hivatás a színészet, mint egykor. Téged mi vonz erre a pályára? – faggattam a diáklányt.
– Ez egy gyönyörű pálya. Már kiskorom óta elhivatott vagyok iránta, s ha néha meg is inogtam, meg kell adnom az esélyt magamnak.
Az első emeleti nézőtéri büféből a legfelső szint, közönségforgalomtól elzárt területére kapaszkodtunk a meredek lépcsőkön. Rátóti Zoltán elmagyarázta, hogy eredetileg festőműhelynek tervezték a helyet, majd miután egy esztendővel ezelőtt felszabadult, próbateremként működik.
Odafent Sáfár Mónika Jászai-díjas színművész, a Kiss-B. Atilla vezette zenés osztály tanára várta az érdeklődőket elsőéves növendékeinek év végi vizsgafeladatával.
– Örömmel látom, hogy szépen csillog mindenki szeme, ez egy fontos feltétel – üdvözölte a kissé lihegő kompániát, megjegyezve: nagyon összetett szakma a színészet, ők pedig arra törekszenek, hogy a prózai szakos hallgatók megállják a helyüket a zenés színpadokon is.
Az említett összetettségből kínáltak ízelítőt, amikor az István, a király István–Koppány duettjére tátogó hallgatóknak előadásuk közben a dal ritmusára kellett pingpongozniuk. A feladatban vállalkozókedvű jelentkezők szintén megpróbálhatták magukat.
– Még nem jelentkeztem, érdeklődőként vagyok itt, jövőre szeretném a filmrendező szak mesterképzést megpróbálni – mondta nekem mosolyogva Milasán Dominik, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem mozgóképkultúra és média szakos hallgatója, akitől a szintén ott tanuló Jobbágy Flóra vette át a szót: – Én szintén jövőre fogok diplomázni, s akkor megpróbálom az SZFE valamelyik filmes szakát.
Ha valaki kedvet kapott, nem kevesebb, mint 16 szak várja a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, de siessen, mert a jelentkezési határidő február 15-én lejár.
A felvételivel kapcsolatos információk ITT elérhetők.
Borítókép: A Nemzeti Színház előcsarnokában fogadták az érdeklődőket (Fotó: Kurucz Árpád)
