– Én a harmadik rostán, az ebédszünetben elájultam – vallotta be Berettyán Nándor, majd magyarázatként hozzáfűzte: a színházi szakmák mindegyike stresszhelyzetek folyamatos láncolata, ám az alkotói pálya minden nehézségért kárpótol.
– Mint Peter Brook mondta: a színház egy életforma, Így van, kívülálló számára értelmezhetetlen – mondta a színész, példával érzékeltetve kijelentését: egyik volt osztálytársa vizsgafeladatként kapta, hogy zokogva lépjen be a színpadra, kisvártatva az egyetem épülete előtt állt és sírt, mert képtelen sírva elkezdeni a jelenetet.
A történetre felszabadult nevetéssel reagáltak a fiatalok.
– A stresszt egyetlen módon lehet kiküszöbölni: a nagy áldozatkészséggel elvégzett munkával, s ez vonatkozik a felvételire is – jelentette ki Rátóti Zoltán.
A további kérdéseknél változatlanul középpontban maradtak a dalok. Válaszaikkal igyekeztek mindenkit megnyugtatni a tanárok: bárki hozhat gitárt és kísérheti magát, vagy teheti ezt az ott lévő zongorán, de hanghordozón is gondoskodhat a zenei alapról.
– A vers lehet saját vers? – hangzott a középső sorokból.
– Hogyne! Nagyon sokat elárul magáról az illető – felelte a színművészeti rektora.
– Lehet tudni, ki indít bábrendezőosztályt? – így a következő kérdező.
– Szász Zsolt, a Nemzeti Színház dramaturgja, aki nagyon komoly bábművész. Nemrég volt itt kiállítás az általa készített bábokból – szólt a felvilágosítás, majd az ott ülők megtudták: Anatolij Vasziljev indít színházrendező osztályt.
– Mintha Scorsese indítana filmrendezőosztályt – mutatott rá Berettyán Nándor, hozzátéve: Maria Knebel volt Sztanyiszlavszkij azon tanítványa, aki Vasziljev mestere lett.
– Prózai színész szakra szeretnék jelentkezni – árulta el Soós Adrienn, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozatának tanulója, aki megosztotta velem, hogy örül a nyílt napnak, hasonlón már részt vett a kaposvári egyetemen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!