Szakcsi Lakatos Béláról Eötvös Péter és Kurtág György is improvizáló művészként nyilatkozott, de hasonló véleménnyel volt róla Kocsis Zoltán is. Úgy véli, hogy tizenhat éves kor után már nem lehet elkezdeni improvizálni – eltekintve néhány ritka kivételtől –, mert ekkorra alakulnak ki a gátlások. Sokat foglalkozott klasszikus zenével, partitúrákból zongorázott, majd ebből fejlődött ki a jazz-zongorajátéka, később pedig az improvizáció. „Nagyon érdekes dolog ez, hiszen másodpercek töredéke alatt kell dönteni, hogy merre induljon el a zenei futam, emlékezni kell arra, hogy milyen motívumot játszott az ember, ehhez később vissza-visszatérni, esetleg kicsit fejlesztve a dallamot. Sokat kell gyakorolni, és sok zenét kell hallgatni. Aztán ez megmarad ott hátul az agyban valahol, ami mindig előjön, ha szükség van rá” – fejti ki.
Arról is beszél, hogy a számos külföldi siker és az amerikai évek után azért nem maradt az Egyesült Államokban, mert az ikertornyok leomlásakor megérezte, hogy Amerikának vége, eljött az abszolút kontroll ideje. A döntését nem bánta meg, mint mondja, Isten vezeti, ő a menedzsere.
Nemrég operát is írt, egy misztériumjátékot az emberiség rossz döntéseinek sorozatáról. Elmondása szerint az ötletet egy évtizede dédelgeti magában. A librettót Bolyki György jegyzi. „Azt szerettem volna, hogy ha bárki – legyen hívő vagy ateista – meglátja, meghallgatja ezt az operát, elgondolkodjon, hogy valójában mi zajlik a világban, és mit kellene tenni, hogy jobb legyen a Földön az élet” – mutat rá.
A kérdéssel kapcsolatban, hogy a Magyar Zene Házában tervez-e bemutatót, feljön egy kellemetlen emlék is, hiszen az ünnepélyes megnyitó után támadások érték az ellenzék soraiból, amiért humorizált a megnyitón. „Soha nem bántottam egyik oldalt sem, én muzsikus vagyok, jazz-zenész, nem politikus” – mondja, hozzátéve, hogy
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!