Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetből Jókainé Laborfalvi Róza főkötőjét kérte kölcsön erre az alkalomra. A tárgy hirtelen szinte élővé tette a résztvevőknek a Jókai házaspárt, ahogy 1859-ben a balatonfüredi villájukban élték életüket, Róza fején a lila főkötő.
Az államtitkár nehezményezte, miért ilyen sokára, 2018-ban lett ünnep a magyar széppróza napja, hiszen a magyar költészetet már 1964, a magyar drámát 1984 óta ünnepeljük, egyébként mindegyiket a Magyar Írószövetség kezdeményezésére.

– Hiszen micsoda prózairodalmunk van!– sorolta Fekete Péter. – Elképesztő írói és művészi teljesítmények, hihetetlen csodák, melyeket nemcsak itthon ismertek, hanem némelyik a világot is meghódította. Aztán, mint mondta, egyszerű olvasóként rajongásának adott hangot az államtitkár, amint jelentős prózaírókat sorolt. Kiemelte, hogy milyen szerencsénk van, hogy ilyen műveken nőhettünk fel, ilyen nyelvmesterektől tanultunk meg beszélni, írni, ilyen módon lettünk nyelvünkben, éppúgy, mint szívünkben és érzékenységünkben is magyar. Felhívta a figyelmet az olvasás fontosságára, a nyugodt, önfeledt, másra nem figyelő, szövegben elmerülő, tudó és értő olvasásra.
A Magyar Írószövetség kezdeményezte, hogy február 18-án, Jókai Mór születésnapján, minden évben ezen a napon rendezzék meg Kárpát-medence-szerte a magyar széppróza napját.
Jókai Mór születésnapja azért alkalmas a próza ünnepének a megrendezésére, mert regényíróként máig megőrizte jelentőségét a nemzeti irodalomban, hozzájárul történelmi önismeretünkhöz és identitásunk megőrzéséhez. Emellett ő volt az első, modern értelemben vett hivatásos prózaírónk, aki írói és szerkesztői munkásságából élt, közéleti szerepeit is íróként viselte. A maga korában műveit számos nyelvre lefordították, és világszerte elismeréssel fogadták, nagyra értékelték. Hóvári János utazó nagykövet, a Türk Államok Szervezete irodavezetője házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, majd Erős Kinga, az írószövetség elnöke vette át a szót. Az elnök azonnal válaszolt is Fekete Péter kérdésére, miért ilyen későn kezdtük ünnepelni a prózát. Elmondta, hogy ő is elgondolkodott ezen, és arra jutott, hogy