„Már gyermekkorában ügyesen és lelkesen rajzolt. Gimnáziumi tanulmányai mellett Kispesten, a bőripari szakiskolában ipari tanulóként kitanulta a bőrműves szakmát, de az igazi elköteleződés a bőrmívesség iránt még váratott magára” – írja Horváth Hilda a Molnár Imre – bőrműves iparművész című kismonográfiájában, amely az MMA Kiadónál jelent meg. Az olvasmányos esszéből megtudjuk, hogy Molnár megfordult a Csepeli Képzőművészeti Körben és a Tokaji Művésztelepen. Utóbbi helyszínen kezdte el foglalkoztatni a gondolat, hogy mi is az ő útja? Misch Ádám, a Csepel Művek Képzőművészeti Szabadiskolájának megbízott vezetőtanára hívta fel a figyelmét arra, hogy az esztétikum a bőrös szakmában is megnyilvánulhat. Ezután kötelezte el magát teljes mértékben a bőrmívesség mellett. Olyannyira, hogy minden lehetőséget megragadott, hogy magát a bőrt mint anyagot megismerje, feldolgozásának minden módját megtapasztalja, a különféle technikai eljárásokat elsajátítsa. Emellett figyelmet fordított művészeti önképzésére, ami a rajzbéli készségek fejlesztését éppúgy jelentette, mint a hazai és külföldi kulturális életbe történő bekapcsolódást.
Szellemi fejlődésére, művészi életútjának alakulására nagy hatást gyakorolt az 1970-es években induló táncházmozgalom, valamint a Fiatalok Népművészeti Stúdiója, amelynek maga is tagja, aktív résztvevője volt. És arról is hosszasan olvashatunk, hogy a matéria számára mennyire meghatározó. Nemcsak ismeri, hanem szereti is a bőrt. Érzelmi, sőt megmagyarázhatatlanul mély kapcsolatban van vele. Szerinte több ez, mint egyszerű anyag, megtestesül benne ember és természet valamikori ősi egysége, benne rejtőzik az egykori élőlény életereje. A Ferenczy Noémi-díjas bőrműves iparművésszel készült interjúból megtudhatjuk többek közt, hogy miért a bőrt választotta, mi az, ami leginkább megragadja az alkotás során vagy hogy van-e utánpótlás?
A gazdag képmelléklethez érve gyönyörű bőralkotásokat – bibliofil bőrkötésű könyveket és tokokat, díszokleveleket, női nyakékeket, tunikákat, alkalmi kézitáskákat – látunk. Molnár Imre egyedi, finoman megmunkált, művészi bőrmunkáiban az isteni teremtőerő, a természet ereje és a tevékeny alkotó ember munkája egyesül. Valódi műtárgyak ezek, amelyek harmóniát, végtelen békességet sugallnak. Művészete tehát alapvetően organikus, természetközeli. Sohasem hódol divatirányzatoknak, megfontoltan halad a saját útján, amely egyszerre archaikus és korszerű, áthágja a tradíciót, mégis mindenestül a hagyományokban gyökerezik. Szeret kísérletezni: rendkívüli, merész ötletek sokasága jellemzi. A kötet rámutat arra, hogy Molnár Imre sokrétű életműve, oktató tevékenysége példa az eljövendő nemzedékek számára is. Hiszen munkáiban eggyé válik múlt és jelen.
Molnár Imre – bőrműves iparművész (Iparművészek – Tervezőművészek sorozat). MMA Kiadó, 2021.
Borítókép: Molnár Imre bőrműves iparművész (Fotó: Youtube)
